Versek, írások, színdarabok

 

Az élet az egy nagy vicc

 

Polgár Márk

 

• 

 

Visszahív a táj - színdarab

 

Hív a Balaton

 

Hív a Balaton, így hát utazom,
Most már nagyon vár,
búcsúzom; viszlát!
Szól a telefon, most már tudatom
én mindenkivel,
nekem mennem kell.

 

Emlékszem, milyen szép volt a Balaton, mennyi élménnyel jöttem haza. Annyira vártam, hogy elutazzak oda, hogy alig bírtam magammal. Abban az időben 3 éven keresztül voltam, a - Soli Deo Gloria - a Református Egyháznak az üdülőjében, minden évben mentem pontosabban mondva: Balatonszárszóra. Hála a jó Istennek, most fel szeretném idézni, hogy milyen is volt ez a nyaralás. Volt, amikor úgy sütött a nap, hogy még éjfélkor is 25 fok vagy annál is melegebb volt a víz, amelyben oly nagy örömmel fürödtünk. Fantasztikus, egyszerűen nehéz róla bármit mondani, mert ezt át kell élni. Most hogy újra itt vagyok, persze gondolatban. Még a hátam is liba bőrödzik tőle, ahogy róla beszélek, vagy amit hallottam különbnél – különb történeteket. Ha lehetőség lenne újból elmenni, akkor azonnal venném a csomagom, és utaznék. Úgy érzem, hogy visszahív a táj, és az emberek, s az ott szerzett élmények. Olyan gondolatokat szereztem, amelyet máshol nem pl. a szeretetről.

 

A szeretet

 

A szeretet,
amit nem lehet pénzen megvenni.
A szeret,
amit Istentől kell elfogadni és átvenni.
A szeretet,
amely nélkül az ember élete semmit nem ér.
A szeretet, amellyel mindent elér,
ha az a szeretet: őszinte és tiszta,
de ha még sem, akkor az emberben van a hiba,
és nem másban.
Ott van a szeretet, ahol igazi megbocsátás van.

 

A táj, amelyet otthagyni nehéz, de mimnél gyorsabban mennék el, hogy lássam. Ezeket az élményeket, még elmesélni nem oly könnyű, mert annyira szépek, és felvidítottak, remélem, ti is így érzitek.

 

Balaton

 

Oly csodás a Balaton,
tetszett is nagyon.
Mikor elsőnek megláttam,
akkor már csodáltam.
Igaz, hogy kis időre találkoztam vele,
de mégis oly nagy volt a vonz ereje.
Ilyen szépet csak Isten ad.
Olyan sok emlék
az emberben róla megmarad.
Másodjára még szebb volt.
Ha beszélni tudna,
elmondana minden rosszat, minden jót.
Kevés volt az idő,
hogy megismerjem teljesen a tájat,
oly sok szemet elkápráztat.

 

Elsőnek, amikor Veszprémbe utaztunk a szüleimmel, egyik rokonunkat látogattuk meg, és a kezemet mostam meg a Balatonba, akkor az, nekem oly sokat jelentett, mint akit kicseréltek, az egész utón csak mosolyogtam, mert számomra csoda volt. Balatonszárszóra, úgy jutottam el, hogy református egyház által konferencia volt, először csak a lelkészeknek, s utána már a családtagok is mehettek, és legvégül egyháztagok, akikkel teljes lett, így mi is ott lehettünk, mint az egyház ifjúsági csoportja: a Habakkuk Ifjúsági Társaság. Fantasztikus élményben volt részem! Minden találkozás olyan érzést váltott ki, belőlünk, mintha egy igazi család életébe csöppent volna, annyi kivételével, hogy itt oly sokan voltunk.

 

A Krisztus által alapított család

 

Úgy vártam már a Balatont,
és nem csalódtam benne,
elragadott a szépsége,
és azóta is visszahúz,
Ide vitt el engem JÉZUS KRISZTUS.
Terve volt mindenkivel, aki ott megjelent,
és azóta tudom, hogy a Krisztus által alapított család,
mit jelent.

 

Akkor még a református egyháztagja voltam, olyan örömmel vártam, hogy végre Balatonszárszóra menjek, és sok tapasztalatot nyertem, amit nem felejtek el soha, de nem is lehet.

 

Ez a Krisztusi élet

 

Tanulj meg úgy küzdeni,

hogy fájdalom és szenvedések
mellett, így boldog tudj lenni:
ez a “Krisztusi élet”.

 

Nem csak előadások voltak, hanem bejártam Balatonnak minden részét, amit egy hét alatt lehet, ott Balatonszárszón. Ahogy kezdtem a mondatot, hogy más is volt, csak más szavakkal, röviden: szerelmek szövődtek, vagy éppen ott erősödtek meg. Rá találtam én is egy széplányra, aki viszonozta a kedvességemet.

 

Tovább ez így nem mehet

 

Tovább ez így nem mehet,
hogy te ott vagy, és én itt.
Úgy szeretlek,
mint még eddig soha senkit.
Hogy szeress engem,
mást kérek csak ennyit.

 

Annyira hívott a táj, hogy egy vers készült róla. Nem csak azért, mert szép, és nagyon jó volt az előadások, amiket, mit egyháztag is végig hallgattam. Nem maradt más csak a visszaemlékezés, és ez a vers, így hangzik:

 

Visszahív a táj

 

Refrén: Visszahív a táj,

és egy szép édes lány,
akit oly nagyon szeretek.
A szó érted messze száll,
és a szerelem annyira vár.

Jó lenne, ha láthatnálak még egyszer.
Bár mennyi idő is telt el,
megbocsátok, mindent elfeledek,
csak velem légy szerelmem.
Előttem még a ragyogó szemed,
s nem fogom felhányni neked,
hogy mért nem maradtál -, kedvesem.
Szerelmedért mindent megteszek,
csak foghatnám még a kezed,
s érezhetném a csókodat,
füledbe énekelnék szerelmes dalokat.
A remény, ami azóta is éltet,
nem tudok rólad semmit sem édes.

Refrén: Visszahív a táj, és egy szép édes lány,
akit oly nagyon szeretek.
A szó érted messze száll,
és a szerelem annyira vár.

De az élet bár mit hozhat,
olyan jó, ha valakiért a szív doboghat.
Elbúcsúztam, elhagytam a helyet,
a szívemből kitépni már nem lehet.
Úgy fáj, de elfogadom, s feldolgozom,
csak minden úgy lenne, mint egykoron.
A legrosszabb, hogy nem láthatlak sehol,
nem ölelhetlek át, az lenne a jó,
ha végre ez a seb egykor beforr,

mert minden jó, ha a vége jó.
Remélem, valóra válik,
s ez majd teljes szerelemmel látszik.

 

Volt ott sok lány, szebbnél – szebb, de ő valahogy úgy elvarázsolt, hogy még egy verset is írtam, csak téged szeretlek címmel. Oly szép és megérdemli, hogy szeressék, mert ő is nagyon szeret. Forrott köztünk a levegő, így nem sokat beszélgettünk, ha mégis, akkor csak röviden, ami nálam nagyon fura volt.

 

Csak téged szeretlek

 

Te érted mindent megteszek,
mert csak téged szeretlek.
Reggel, amikor felkelek,
csak te jutsz az eszembe.

És mindig csak azt akarom,
hogy szeress nagyon, de nagyon.
Annyira szeretlek téged,
nélküled már nem élhetek.

Szükségem van rád minden nap,
nagyon fáj, ha nem láthatlak.
Kedves, te vagy a fény nekem,
Te érted dobog a szívem.

Tudom, hogy ez már szerelem,
de jó, hogy szeretsz engem.
Ennél több nem is kell nekem,
el se hiszem, Kedvesem.

 

Ahogy meséltem az előadást, hogy végig hallgattam, amit a református egyház: üdülő táborában tartották meg, akkor még négy éven keresztül jártam, s e véget írtam egy dalszöveget, mely le is lett kottázva, aminek olyan nagyon örültem. Amikor elsőnek hallottam, milyen szépen hangzik a szöveg és a dallam együtt. Nem gondoltam volna, valaha egy előadás vagy téma, így megfog. Egy költemény lesz, és vele együtt dallam, a mit az egyház tagja játszotta le elsőnek, pontosabban, aki szerezte.

Állj meg

 

Állj meg és gondold át, hogy hogyan tovább.
Állj meg és gondold át, hogy hogyan tovább.
Ne játssz az életeddel, mert nem éri meg, mert nem éri meg.

Refrén: Van egy kiút, melyről mindenki tud.
Ha ezt az utat megtalálod, boldognak látod a világot.
És ez az út Istenhez vezet, ahol örök élet van és szeretet, szeretet.

Hidd el, így jobb lesz ám, nem könnyű ma már.
Hidd el, így jobb lesz ám, nem könnyű ma már.
Istennel megváltozol, mindenben segít, mindenben segít.

Refrén: Van egy kiút, melyről mindenki tud.
Ha ezt az utat megtalálod, boldognak látod a világot.
És ez az út Istenhez vezet, ahol örök élet van és szeretet, szeretet.

 

Úgy éreztem, hogy meg kell köszönöm, amit ott hallottam, vagy történt, így készült el egy újabb vers, és hozzá dallam:

 

Köszönet mindenért

 

Köszönet mindenért,
az élet ajándék,
mindennél többet ér.
Örülj, míg élsz.
Az élet olyan szép,
és mindig van remény.
Előtted már a fény,
kövesd, hogy élj.

Köszönet mindenért,
hidd el, hogy Jézus él.
A szíved útra kész,
menj, és ne félj.
Világít sokfelé,
é s mindig van remény.
Előtted már a fény,
mindig remélj.

 

Elutazott a lány, s én magamtól sokáig kérdeztem, hogy merre vagy, de senki nem felelt. Egyetlen egy levél mégis jött tőle, ami még most is meg van, ez mégse olyan, mit élőben. A fénykép és a levél maradt meg róla, de a lány már máshol jár. Jobb lenne, ha itt lenne, mert annyira beleszerettem, úgy hiányzik még most is. Ő egy szóval mondva: gyönyörű, de nem kívülről, hanem belülről, olyan varázsa van, ha rá gondolok, remeg minden porcikám, liba bőrödzöm tőle, és sírni tudnék, ez nem túlzás, mert most is, így érzem, s ezért beszélek róla oly sokat, pedig, kb. 10 év telt el. A hangja, akár egy fülbemászó lágy dallam. A szeme, kék, mint egy tiszta tenger, melyet örökké csodálnék. Annyira látható, hogy mit érez, mit gondol, nem hiába mondják, hogy „a szem a lélek tükre.”, mely mindent elmesél. S a haja, állandóan ki volt bontva, és ahogy a szél fújta! Még jobban az illata, így együtt volt ő, egy álom nő, mégis valóság, mert megöleltem, és megcsókoltam. Ő valahogy belülről volt magával ragadó, amit megmagyarázni nem lehet, nem is akarok. Ő tényleg ilyen, akkor is, ha nem lehet elhinni.

 

Merre vagy?

 

Mondd, merre vagy?
Kereslek, messze vagy.
Szeretlek, visszavárlak.
Mindent megtagadtam,
hogy boldog légy,
de most már belátom, ez kevés.

Hol van az a szerelem?
Messze van, de én el nem feledem
Annyira fáj ez nekem;
Mondd, merre vagy kedvesem?

Mondd, merre vagy?
Kereslek, messze vagy.
Szeretlek, visszavárlak.
Mindent megtagadtam, hogy boldog légy,
de most már belátom, ez kevés.

Fáj, hogy nem vagy már velem,
csak egy régi fényképed nézhetem.
Hiányzol nagyon nekem.
Merre vagy? Mért nem vagy velem?

 

Oly sokat sétáltam, és mindent bejártam, hogy már úgy ismerem a helyet, mint, aki már régóta ott él. Sokszor leültem a vízpart mellé, egy pár hattyú szállt le éppen, és közelebb jöttek, csendben néztem. Mindig észrevettem valami újat, és érdekeset. Megnyugodtam, ahányszor a víz közelébe voltam, és valahogy magával ragadott, megmagyarázni nem tudtam, mert minden magáról mesél. Az első nap még kifogtam, hogy tudtam egy jót fürdeni, így felfrissültem, de már másnap hűvösebb lett, s az idő, és egyben a víz is lehűlt. Igaz, volt, aki fürdött, de én nem kockáztattam. Hogy nézne ki, hogy fázva teljen a hetem, vagy még komolyabb baj legyen. Amikor jó idő volt, akkor, akikkel ide érkeztem, elmentünk az első nap fürdeni. Közben nagyon sokat beszélgettünk, és még több emberrel, akik nagyon jó tanácsot adtak. Annyira bele mélyedtünk a beszélgetésbe, hogy csak mentünk beljebb és beljebb, hogy kb. 500 méterre voltunk a parttól, és arról volt szó, hogy mindig búcsúzik az ember valamitől. - Mi lenne, ha erről írnék egy verset? - Nagyon jó ötletet adott a hölgy, akivel beszélgettem. - Ilyen versről nem halott, és nem is olvasott! - Addig gondolkoztam róla, hogy mégis utána néztem, hogy az ember kitől és mitől búcsúzik, mert minden dolognak utána nézek. Annyira vonzott már az előbbi gondolat, hogy neki kezdtem, írtam először egy vázlatot, és ebből készült el a mostani verzió. A vázlatot, amit írogattam, megmutattam, annak, aki az ötletet adta, tetszett neki, de nem így írta volna, itt látszik a költői szabadság. Hogy minden ember egy témáról, gondolatról máshogy gondolkodik. Mindegyikben mégis ugyanaz a lényeg, hogy mondani valója legyen, és jó, ha tanulságos. Maga az, hogy mindig búcsúzik az ember, milyen igazság van benne. Utána ültem az egyik barátom íróasztalánál, és eszembe jutott egy dallam hozzá, amit feldúdoltam, mielőtt elfelejteném, vagy elmenne a hangom. S ez a dallam, így egyben egy jó idő után egy zenész barátom, akivel már dolgoztam együtt, elkészítette a zenei alapot, amire csak fel kell énekelni, ami teljesen kész, és ez a dal most halható:

 

Mindig búcsúzik az ember

 

Mindig búcsúzik az ember
mindentől fájó szívvel.
Ha egyszer mégis visszatér,
benne minden ujjá él.

Megváltozik sajnos minden,
egy idő után, hidd el.
Nagyon olyan könnyű elfogadni,
de még nehezebb feldolgozni.

Mindig búcsúzik az ember
mindentől fájó szívvel.
Ha egyszer mégis visszatér,
benne minden ujjá él.

Emléke mindig meg marad,
nem felejted el soha.
Ugyanúgy látod majd, mint régen
azzal a rejtett szépséggel.

Mindig búcsúzik az ember
mindentől fájó szívvel.
Ha egyszer mégis visszatér,
benne minden ujjá él.

 

Mint ahogy említettem minden olyan magával ragadó volt, így érthető, ha az ember tele van érzésekkel, élménnyel, könnycseppet ejt érte. Nem is beszélve arról, ha szerelmes lesz, mint ahogy én voltam, akiről már meséltem. Így még jobban sír, ahogy velem történt, és amilyen boldog az ember, olyan szomorú is tud lenni, nem csak erről szól az élet, hanem annál jóval többről.

 

Nem csak egy könnycsepp volt

 

Nem csak egy könnycsepp volt, mely érted lehullott.
Nem egy pillanat volt, de már rég elmúlott.

És te ezt jól tudod, csak tőlem titkolod.
Még szeretlek nagyon, csak is rád gondolok.

Nagy fájdalmat hagyott, ahogy elbúcsúzott.
A szerelemből most csak ennyi jutott.

Nem csak egy könnycsepp volt, mely érted lehullott.
Nem egy pillanat volt, de már rég elmúlott.

 

Az ember semmit nem tud elfeledni, lehet az, bár mi, vagy legfőbbképpen bár ki. Nem is tud semmit elfeledni, mert legbelül ott marad a szívben, még akkor is, ha rossz élmény vagy történet fűződik hozzá. Soha el nem feledem, ez oly sokat mond, pedig négy szóból áll, és ezért jött létre ez a vers.

 

Soha el nem feledem

 

Soha el nem feledem,

amit te adtál nekem,

mit pótolni nem lehet,

a forró szerelmet,

amely még most is éltet,

bármerre is elmegyek.

Soha el nem feledem,

amit Te adtál nekem (ó).

Refrén: Könnyedén nem is lehet,

szívemben tett fészket,

őrzöm még az emléked,

bárhol legyek.

Könnyedén nem is lehet,

szívemben tett fészket,

őrzöm még az emléked,

bárhol legyek.

Szerelem volt szemedben,

azóta azt keresem.

Sajnos, évek teltek el,

és senki nem felel. 

A múltra emlékezem,

nem foghatom a kezed.

Soha el nem feledem,

amit Te adtál nekem (ó).

Refrén: Könnyedén nem is lehet,

szívemben tett fészket,

őrzöm még az emléked,

bárhol legyek.

Könnyedén nem is lehet,

szívemben tett fészket,

őrzöm még az emléked,

bárhol legyek.

 

“Nem akarok nagydolgot, csak kicsit, de nagyszerűt.” - ezt hallottam ott Balatonszárszón, és azóta is itt cseng a fülembe, mint ha valami oly nagydolog lenne, valójában mégis az, mert nagyon sokat jelent. Így jó tudni, hogy ennek a nyaralásnak végül ez lett a mottója. A legvégére még csak annyit, hogy nem csak a táj vonzza, visszahívja az embert, hanem visz a szívem hozzád, ahogy egy lányhoz, ezért készült el az utolsó dal.

 

Visz a szívem hozzád

 

Visz a szívem hozzád,
mert szeretlek már.
Visz a szívem hozzád,
végre Rád talált.
Szól a szívem hozzád,
rég csak erre várt.
Oly jó, hogy itt vagy már,
nekem nem kell más.
Visz a szívem hozzád,
mert szeretlek már.
Visz a szívem hozzád,
végre Rád talált.
Szól a szívem hozzád,
szükségem van Rád.
Már ennyi év után
végre Rád talált.

 

Vége!

 

A színdarab készült:

2000-től - 2014-05-27.-ig.

 

Írta: Polgár Márk aki mindezt átélte,s egyben a verseket, dalszövegeket, így lejegyezte, s összeállította, és előadási formákat ajánl.

 

 

Előadható az egész több féleképpen:

1. verzió, úgy, hogy végig meséli a szereplő, s a verseket, dalszövegeket versnek veszik, és ahány vers, annyian adják elő, vagy kevesebben.

2. verzió, hogy az első verset az író, a többit felosztva, ahogy jónak látják, s a dalszövegeket, amihez van teljes zene, felénekelve. S amihez nincs, például: (Csak téged szeretlek, Nem csak egy könnycsepp volt, Soha el nem feledem, Visszahív a táj), ahhoz szereznek, akkor felénekelve, ahogy a többit, vagy alá festő zenét írnak hozzá, és ezzel együtt felhangzik a szöveg, de felolvasva, vagy előadva is használható.

 

Jó felkészülést, és jó szórakozást kívánok hozzá!

 

Köszönöm Balaton, hogy megismertelek, és annyi időt tölthetünk együtt. Csodálatos volt az idő, nagyon hálás vagyok neked és a Református egyháznak. Még egyszer köszönöm szépen. Isten áldjon meg Mindenkit!

 

Érdeklődni és véleményt írni

ezekenn az e-mail címeken lehet: 

szerelem.megtalalt@gmail.com

boldogsag0531.ewk@gmail.com

regenyeim.irasaim@gmail.com

boldogsag.mark@gmail.com

boldogsag0531.freewb@gmail.com