Versek, írások, színdarabok

 

Az élet az egy nagy vicc

 

Polgár Márk

 

• 

 

Gólya, hozol e még hírtn - levél a gyermekhez -

 

A fiú meg a lány – zenéje, vagy első refrénje hangzik el az elején.

 

Még együtt is írnak egy verset; „A fiú meg a lány” címmel. Eleinte egyedül, utána mondja el a többi részét a fiú.

 

A fiú meg a lány

 

Szívünk egymásra talált, oly boldogok vagyunk,

hisz mind a ketten erre vártunk.

Szárnyalunk a boldogságtól a szerelem egén,

a szeretet éltet minket, s a remény.

Ahogy a virágnak szüksége van a vízre,

úgy egymásra is, oly tiszta szívvel.

A fiú meg a lány imádták egymást,

tudták egyszer örökre egymásra találnak.

Nem csak a szívük is, még a madarak is,

tudták, hogy nem csak álom, amire annyira vártak.

Szívünk egymásra talált, oly boldogok vagyunk,

hisz mind a ketten erre vártunk.

Szárnyalunk a boldogságtól a szerelem egén,

a szeretet éltet minket, s a remény.

Ahogy a virágnak szüksége van a vízre,

úgy egymásra is, oly tiszta szívvel.

A fiú tudta, hogy a lány szereti,

de ő nem tudta, hogy a szívét adja Neki,

mert ő volt a szíve választottja,

és boldogságának az oka.

Szívünk egymásra talált, oly boldogok vagyunk,

hisz mind a ketten erre vártunk.

Szárnyalunk a boldogságtól a szerelem egén,

a szeretet éltet minket, s a remény.

Ahogy a virágnak szüksége van a vízre,

úgy egymásra is, oly tiszta szívvel.

 

Viccelődtem Mariannal, a gyermekáldással kapcsolatosan, s közben a nő valójában állapotos, ezt még az orvos is alátámassza, amikor megjelenik a rendelőben, az első

nőgyógyászati papírral, melyen az van rá írva, terhes, ezt a papírt örömmel mutatja meg nekem.

 

Megígérte bármi történik a fiúnak az egyik neve Márk lesz, mert hogy az idősebb lányának is két keresztneve van.

 

Egy alkalommal, amikor dolgoztam, sajnos Mariann nagyon rosszul lett, így bekerült a kórházba, mert epilepsziás rohama lett. Segítettek a szüleim bevinni a nőt, de annyira rosszul érezte magát, hogy teljesen lekékült, és görcsös rángatózásba kezdet. Abban a pillanatban, hívtuk ki a mentőt, s közben addig a védőnővel is tartottuk a kapcsolatot, hisz tudván, hogy Ő állapotos, ne hogy elveszítsük a babát, s őt is. De hála a jó Istennek, hogy egy kis idő után jobban lett, bár igaz, hogy bent a kórházban is volt egy rohama, nehezen, de meg tudták menteni, s a baba is jól van.

 

Amikor meglátogattam többször is, amit kellett, vagy éppen megkívánt behoztam neki. Közben úgy kedveskedtem neki, hogy írtam több négy soros verset, amelyben mindig megerősítettem, hogy mennyire szeretem, soha el nem hagyom: - "Vele együtt maradok jóban - rosszban".- Hiányzott nekem, hogy nem mellette ébredek, erre fogtam a telefonom és írtam sms-ben egy verset is.

 

Másnap, amikor meglátogattam, oda ültem Mariann mellé, de ő már nem olyan volt hozzám, mint eddig. Elutasította a közeledésemet, s mérges volt, de nem értettem, hogy most mi történik. Bárhogy közeledettem hozzá, már nem a régi volt, hiába írtam neki újabb, s újabb verseket.

 

Már akkor tudták, hogy fiút várnak. És hamarább elkészült ez a vers, de nem volt idő megmutatni, mert olyan dolog történt, amire egyáltalán nem számítottam. Mariann felhívott engem, hogy érte tudok e jönni, mert a doktor hazaengedte. És erre, akkor jó, örömmel megyek érted, beszéltél anyuval, mert akkor így legalább, ha otthon lakunk, akkor mindig lesz melletted valaki, mert ahol laktunk, egyedül volt, míg én dolgoztam.

 

 

Beszélt anyuval Mariann, mert jön haza! Ezt mondta nekem. Ennek nagyon örülök, anyu válaszolt, mert nekem is szólt. Nem sokkal utána hívott, hogy menjek érte 1 órára! Elkéredzkedtem a főnökasszonytól, mert éppen dolgoztam. Aznap, amikor újból meglátogattam, már sajnos Mariann nem volt bent a kórházban, elment szó nélkül. Hol van, Mariann? – kérdeztem a kórházban. Már rég elment egy fiatalember vitte el, a férje, és ezt a nővér mondta. Álltam ott és támasztottam az ajtófélfát, közben levegőhöz se tudtam jutni. Utána meg próbáltam haza menni, s közben az anyut felhívtam, és elpanaszoltam, hogy elment Mariann vissza a férjéhez. Anyu, így szólt: Ha elment, hagyjad, akkor engedd el. És nem is magyarázta meg, hogy miért, csak következtetni tudtam, hogy mégis mi történt. Anyu újból véleményt mond: Nem érdemelte meg Mariann, hogy szeresd. Amikor megmutatnám neki a verset, akkor már késő:

 

Végre lássam a Gyermekünket

Már aggódok Érte, még meg sem született,

hálás vagyok, úgy éltet a vágy, s a szeretet,

hogy végre lássam Gyermekünket.

Örömmel várjuk, szívünk Vele együtt lüktet.

 

 

Olyan váratlanul ért ez című vers következik

 

Olyan váratlanul ért ez,

búcsú nélkül mentél el.

Még meg se magyaráztad,

visszahúzott a vágyad:

az első gyermekedhez,

aki az apjánál van elhelyezve,

ahol Te is egykor éltél.

Elmenekültél, - ott újból

mást életet reméltél? -.

De még akkor terhesen,

vártad a gyermeket,

akkor láttalak utána,

amikor megszültél, májusban.

Olyan váratlanul ért ez,

búcsú nélkül mentél el.

Még meg se magyaráztad,

visszahúzott a vágyad:

az első gyermekedhez,

aki az apjánál van elhelyezve,

ahol Te is egykor éltél.

Elmenekültél, - ott újból

mást életet reméltél? -.

Nem hittem el, s nem hiszem el,

hogy az én gyermekem.

Apasági vizsgálatot,

míg meg nem lesz, nem hagyom,

és kérem a gyermek elhelyezését,

ha mégis az enyém, ezt szeretném én.

Olyan váratlanul ért ez,

búcsú nélkül mentél el.

Még meg se magyaráztad,

visszahúzott a vágyad:

az első gyermekedhez,

aki az apjánál van elhelyezve,

ahol Te is egykor éltél.

Elmenekültél, - ott újból

mást életet reméltél? -.

 

Készült: 2007-03-16.

 

Megérkeztem a szüleimhez, felhívtam a nőt, mert tudtam a számát. Előtte a férje beszélt, nem adta át a telefont, ezt mondta: Majd én átadom, mondd el nekem, hogy mi van. De én Mariannal akarok beszélni, ad át létszíves. Nagyon nehezen adta át, végre tudtam vele beszélni. És kérdeztem: Mariann, magyarázd meg, miért mentél el szó nélkül? Így szólt: Ezen nincs mit magyarázni! Mérgemben azt mondtam neki: Tönkre teszlek azért, mert így bántál velem! S nem sokkal utána lecsaptam a telefont. Utána jöttem rá, hogy mi történt, mikor elkövettem már a hibát.

 

Gólya, hozol e még hírt - című vers

 

Elszállt a gólya madár,

már nem hallom a szavát.

Elmúlt a nagy boldogság,

úgy elémennék hozzá.

Mindent elvitt, vége már,

a szerelem messze szállt.

A remény is elveszett.

Szeret még engemet,

vagy régen kihalt benne

az igaz szerelem?

Gólya, hozol e még hírt,

hogy igaz, boldogíts,

hogy Akit nagyon vártam,

valóság lesz nálam:

Gyermekem lesz,

ez volt az álmom,

és a válaszod várom.

Vagy már elfelejtett rég,

szeret csak szóbeszéd.

Gyermekünk lesz, kószahír,

ez igaz, vagy hamis!

Nem játék, apa leszek,

enyém vagy nem, lehet,

ne fájdítsd a szívemet,

ezzel játszani nem lehet!

Tudom, hogy vége, elmúlt,

még minden eszembe jut.

Gólya, hozol e még hírt,

hogy igaz, boldogíts,

hogy Akit nagyon vártam,

valóság lesz nálam:

Gyermekem lesz,

ez volt az álmom,

és a válaszod várom.

 

Mariann megszült végre. Ezt is úgy tudtam meg, hogy elmentünk meglátogatni egy közös ismerősünket. A szülészet és a szívbetegek osztálya egy azon emeleten van. Az ismerős mondta, hogy megszült, - Tudjuk e? - és nem ő szólt vagy üzenet volna. És éppen akkor a babát is láthattam. Igaz, amikor kikérte a gyermeket, hogy mutassák meg, akkor úgy mondta, hogy itt van az igazi apja. Erre én büszkén álltam ott. Nem azon kaptam fel a mérget, mert nem én rám hasonlít, az se zavart, mivel nem házasodtunk össze, így nem volt a családneve: Polgár, hanem Kovács, amiért én mérges voltam az, hogy nem a Márk nevet kapta, hanem Imre (testvére) István (mostani férje) ezt tette rá az írre a pontot. Megígérte, hogy bármi is történik, akkor is Márknak fogják hívni, azért elsősorban mert ez a neve az apjának, és amúgy is nagyon tetszik. Az egész napom feszültséggel telt el!

 

 

És azóta se láttam a gyermeket. Bár próbáltam, hogy írok sms-t és hívni is, de akkor se kaptam rá választ. Ez karácsonykor volt, még abban az évben mikor elment terhesen, és szó nélkül. Kiemeltem mindenkinek a nevét, hogy érezzék, még se vagyok olyan szemét. Bocsánatot is kértem mindenért, ami a legnehezebb volt. De semmi!

 

 

Volt egy ismerős, aki meg ígérte, hogy mindenről beszámol, ami Mariannal és a babával történik. Eleinte még képet is küldött róla telefonon keresztül, de amilyen szerencsém volt, az is ki lett törölve, hogy mi okból, nem ez a lényeg.

 

Nem az bánt, hogy ő nála van a gyerek, legyen, örülök is neki, hanem, hogy nem láthatom. Igaz azt mondta neki anyu, hogy ha elmész terhesen innen tőlünk, bármit megteszek, hogy a babát nálunk helyezzék el. Gondolom, ezért van ez a nagy hallgatás, de ez is csak feltételezés.

 

 

Több gyanú jött fel beszélgetések során, hogy a gyerek nem is az enyém. Vagy úgy láttam, hogy a szüleim mondják ezt nekem, hogy nem is a tied, lehet, hogy félre lépett, sok látogatója lehetet, amíg te dolgoztál. Valahogy mégis úgy érzem, hogy a gyermek mégis az enyém.

 

 

Itt vagyok megint és megesz az ideg, hogy az enyém e vagy nem. Van azért esély rá, mert a terhesség alatt levő idő is megegyezik, és egyéb okok, pl. – Miért van ez a különös hallgatás? – Az ismerős is, aki eddig beszélt róla, valahogy most nagyon hallgat.

 

 

Elmentünk azóta nem is egyszer a ház előtt, ahol Mariann és a kis fiú lakik, de csak egyszer láttam, őt is csak egy pillanatra.

 

Nem rég volt egy álmom: Megálltunk a ház előtt a szüleimmel és ültünk egy kis ideig a kocsiban, de valahogy mégis bemehettem egyedül a házba, nem volt semmi gond. Megegyeztünk, hogy látni láthatom a gyermeket, és segíthetek rajta is, ha kell, még hivatalosan is készítünk ezzel kapcsolatosan egy papírt, melyet tanuk előtt is aláírunk. És nem volt semmi harag, ugyanúgy beszéltünk, mint régen.

 

 

Most jöttem rá, hogy az igazi ok, hogy mért vagyok olyan feszült az, hogy ez az egész még nem tisztázódott. De apasági vizsgálatot ilyenkor csak az anyuka indíthat, vagy a férje, aki feltételezi, hogy övé a gyermek. Bár ha én tőlem függne, megtenném az első lépést, de mivel gondnokság alatt vagyok, nem tehetek semmit.

 

Úgy bánt, semmit nem haladtam előre, pedig annyira szeretnék. Beszéltem erről a gondozómmal azt ajánlotta, hogy írjam ki magamból, és ezt most meg is teszem, amit érzek, és gondolok, meg ahogy megtörtént velem. Most Békéscsabán dolgozom, ahol sok segítséget kapok.

 

Remélem, megnyugszom, mert a fejemből nem törlöm ki, de nem is akarom, mert az emlékek, mely közel állnak az emberhez, azt nem is lehet. Meg próbálom úgy nézni ezt a helyzetet, hogy bármi történhet, „mindig van egy váratlan fordulat”.

 

 

Most van egy barátnőm, akinek a szeretete, és nyugalma mégis nagyon megnyugtat. Ha ő nem lenne, nem tudnám, mi lenne velem nélküle?

 

Te vagy a fiam címmel készült vers hangzik fel

 

Akkor sírsz, ha majd nem leszek,

késő lesz, mire észreveszed,

hogy valóban szerettelek.

Nem szeretsz, így jó, hogy vége lett.

Egykor boldog voltam veled,

ki szó nélkül megy el, nem szeret.

Életem így tönkre tetted,

elhagytál, már nem kellek neked.

Hogy elmentél terhesen, ez fáj nekem,

így elvitted a gyermekem,

e végett semmit nem tehettem,

Akit úgy vártam, s úgy szeretek.

Biztos szeretnék lenni egyszer,

mert anyádtól nem hiszem el,

hogy valójában te vagy a fiam.

Nem mondok le soha rólad.

Akárhányszor hiányzom neked,

olvasd el, és így gondolatban leszek veled.

Mástól tudtam meg, hogy megszületett,

nincs nála nagyobb ajándék, üzenet.

Nélkülem nő fel, mellette nem lehetek,

nyugtatóm a szívemet, amíg lehet,

letörlöm a könnyeimet, bár távolról

apád, félt és szeret, együtt lennénk boldogok.

Nem veled alszom és ébredek,

mindig látni szeretnélek tégedet.

Kisfiam, oly rossz ez, te még nem érted ezt,

ha felnősz, kérdezned se kell, elmondom neked,

hogy az igazságban higgyél, ne az embereknek.

Biztos szeretnék lenni egyszer,

mert anyádtól nem hiszem el,

hogy valójában te vagy a fiam.

Nem mondok le soha rólad.

Akárhányszor hiányzom neked,

olvasd el, és így gondolatban leszek veled.

Ez a vers örök bizonyíték legyen,

őrizd meg, és ne feledd el,

hogy nem csak mondom, valóban szeretlek.

Nem a távolság választ el minket,

ne hibáztass ezért senkit sem.

Biztos szeretnék lenni egyszer,

mert anyádtól nem hiszem el,

hogy valójában te vagy a fiam.

Nem mondok le soha rólad.

Akárhányszor hiányzom neked,

olvasd el, és így gondolatban leszek veled.

 

Ez a történet valóságon alapszik! Vigyázz, „nem minden arany, ami fénylik”. Lehet szép, de te meg boldogtalan vagy, és legszívesebben menekülnél minden elől, ahogy én is tettem, az ára, ez lett: a roham mentő vitt el, mert idegileg teljesen kiborultam, úgy hoztak nehezen vissza a valódi életbe, azóta mindent máshogy gondolok. - mesélő

Írta: Polgár Márk