Versek, írások, színdarabok

 

Az élet az egy nagy vicc

 

Polgár Márk

 

• 

 

 Nincsen rózsa tövis nélkül

- szerelem szonettben -

 

1. Hegyeken, tereken, szerelem,

amerre csak jár az ember.

Szívesen, kedvesem, ölelem,

örökre most a szívemmel.

Elmondom e széles világon,

hogy Őt annyira szeretem.

Vele az élet oly édes álom,

ébren vagyok, és nem feledem.

De oly jó, hogy ez valóság,

tiszta szerelem, és boldogság.

a szívem, a lelkem érte zenél.

Dicshimnuszt ad elő boldogan,

s úgy árad, mint a vízfolyam,

ily szerelemről rég nem remélt.

 

Együtt mondva: 2. Kezed a kezemben.

Olyan szelíden érkezett,

és oly forró, s eleven,

csodás partra evezett.

Szíved a szívemmel egyszerre

dobog már régen hevesen.

Oda figyeljünk minden részletre,

eleitől fogva csendesen.

Viszonzott szerelem az értékes,

szeret engem, és nagyon édes,

ezt nem csak érzem, hanem átélem.

A múltban nagyon sokat csalódtam,

s ő is, együtt vagyunk végre mostan,

és a legszebb ajándék vagy nékem.

 

3. Olyan jól esik, hogy nem hazudok,

hogy ennyire nagyon szeretsz,

tőled én soha el nem futok,

olyan jó, elég, ha csak rám nevetsz.

Nem gondoltam, hogy Te leszel,

akit a szívem, a szívem, az eszem

oly nagyon szeretni fog egyszer,

és örülök, hogy most fogom a kezed.

Ahogyan a versben haladok,

úgy készülnek a gondolatok

lassan, így lépésről-lépésre.

S így halad előre szépen,

a mi kapcsolatunk éppen.

Talán lehet ez a szépsége?

 

4. Kicsike gesztusokban 

benne van a szeretet jele, 

ezt elmondom hangosan,

amerre járok mindenfele.

Mert a szerelem az, ami éltet,

nem csak engem, hanem téged.

Nagyon nehéz az élet,

de ha nincs szeretet, akkor véged!

Mi megbeszéljük a gondokat,

az őszinteség mindet helyre hozhat,

de ha nincs, akkor az egész nem sikerül.

Törődni kell egymással, nem csak szóban,

cselekedetben, s így jóban - rosszban,

biztos, hogy nem könnyű oly egyedül.

 

5. Ringat a szerelem.

Akkor a múltat feledem,

bárhogy is fáj nekem,

már más az életem.

Azt, akiről álmodtam régen,

most előttem áll, köszönöm,

hogy valóra vált éppen,

ezen a tágas, s oly szép földön.

Egyikünk se gondolta volna,

hogy majd rólunk szonett szólna,

amit megfogalmaztam.

Itt következik a történet,

amit leírom versbe, emlékbe,

így nektek most át is adtam. (az író)

 

6. Első találkozás a ligetben,

s a csók, amit feledni nem lehet, 

mert ott van az emlékekben,

s úgy szeretni, mint egy kisgyermek.

A csendet megtöri a madár.

s a levél, ahogyan leesik.

Békességet téged itt talál,

még az igaz szerelmet is megleli.

Beszélgetés, amiről csak lehet,

ölelésed mindent elfeledtet,

nem véletlen, hogy ez szerelem.

Érzékeny vagy, bánt valami,

az nekem is fáj, el kell mondani,

megoldás van, de nem oly hirtelen.

 

7. Nyáron várom a ligetben,

hogy süssön a nap szabadon.

Megjön a lány, s egyből az ölemben,

égek a vágytól, nem tagadom.

Beszélgetésből csókra vált át,

egy szerelmespár szelíden.

Nem lehet tudni a csókok számát,

hisz ilyenkor olyan más minden.

Irigylik a körülöttük levők,

úgy csókolóznak, hogy nem kapnak levegőt.

Remélem, közénk soha nem állnak.

Az érzések tengerében úsznak,

mindenkit magával húznak,

utat adnak így most a vágynak.

 

8. Nagyon nehéz oly boldognak maradni, 

és nem vinni túlzásba, mert bajt okozhat.

Nem tudok mindig nemet mondani,

kedvesem, nyugodtan rám szólhatsz.

Meg kell tanulni, hogy minden rendbe legyen,

el ne szúrjon, ellőttem a lehetőség!

„Meg van mindennek a maga helye”,

tőlem is függ, hogy szerelem legyen örökön örökké. 

Ha szerelmes vagy, jól gondold át, 

ne csak a szívedre hallgass, így tovább, 

és ne veszítsd el egyáltalán a fejed.

Nem lehet mondani ennél jobban,

tartsd meg mindezt, de nem csak szóban,

hidd el, megtalálod, így a szerelmed.

 

9. A pad, amelyen oly sokat ülnek,

ha igazán beszélni tudna.

Emlékek hozzá annyira fűznek,

rólunk soha nem hazudna.

Elmesélni a gyermekeinknek, 

akik, lehet elsőnek, csak mosolyognak, 

nem csoda, hisz a véleménye mindenkinek

Nem egyforma, bármiről is szólnak.

Szerelmes mosoly, csábító ruha

van a lányon, de ez nem is fura.

ilyen alkotta a nőtt az Isten.

Átölelem, fülébe súgom, hogy szeretlek,

s a lány is megteszi, nem is egyszer.

Mesének látszik, de valóság minden.

 

10. Boldog volt a liget, ahol mindez történt,

dalolt az egész táj, mint még eddig soha sem.

Az egész nem túlzás, a természet lágy ölén,

Mert ment minden a maga módján, ahogyan kell.

Mit tegyek, hogy végleg így legyen,

ennek a titkát, igazából nem ismerem.

Bár ez a táj nekem egyáltalán nem idegen,

gyermekkorom emlékét, idézi fel csendesen.

Szülővárosom egyik legszebb helye,

most hogy újra itt lettem szerelmes,

mindez számomra olyan hihetetlen.

Halványan emlékszem az első szerelemre,

nem lehet elmondani, hogy mennyire kedves,

most újra elért a szerelem, és meg sem érdemlem.

 

11. A fiú előre látja, hogy nagy baj van.

A barátja, akit azóta is annak látott,

elszédítette a barátnője szívét, s elmondja

neki, kiborul, szidja az egész világot.

A lányt számon kéri egyből,

nem hiszi el, ez nem lehet,

veszekedés lett, de nem is kicsi ebből.

Elveszíti, akit, annyira szeret.

Nehéz a fiúnak mindezt elfogadni.

Nem akar mégse bosszút forralni,

hagyja, hogy kiforrjon az egész.

Másnap a lány őszintén elmondja,

de nem akarta, erőltette, annyira nyomja

a lelkét, bocsánatot kért, most oly nehéz.

 

12. Utána időt kért a lány, hogy szünet legyen,

és csak barátság maradjon, semmi más.

Elfogadja a fiú, megbocsát, s úgy szenved,

nem az a lényeg nála, hogy ki a hibás.

Csak a kapcsolatuk maradjon meg,

ne legyen harag, és ne veszítse el

ezek után a lányt, kérdi: Mondd meg,

ezt komolyan gondolod? Felelj!

De a barátságból nem sokká más lesz,

mintha nem történik semmi, megy tovább, de

nem tudnak nemet egymásnak mondani.

A fiú, s a lány szíve összekavarodik,

nem tudják, hogy mi is ez, nem jó így,

de a másik fiú végleg széjjel akarja választani.

 

13. Volt idő, hogy a fiatal pár

nem jött a szokott helyre.

S a liget, ahogyan a madár

szomorúan énekelt, őket kereste.

Hol lehetnek, és mikor jönnek?

Fájdalom járta át a helyet,

hullott a ligetnek könnye…

Visszatérnek e még egyszer?

Teltek-múltak a napok, de semmi,

de jó lenne együtt boldognak lenni,

látni a fiatalokat, és velük együtt újból örülni.

Egy nap mégis megjelentek,

a padon az érzésükről beszélgettek,

„olyan jó most egymás mellett ülni”.

 

Mesélő: 14. Álljunk meg egy pillanatra,

valami baj történik velük.

Egyedül jött a fiú a ligetbe, oly hamar.

- Össze kéne őket hozni, kezdjük! -

- Végre igazán szeretek valakit,

elveszítettem örökre, ez fáj nagyon. –

most már tudja, mi az oka így

sírnak a fák, a madarak, s a padok.

Elmúlt a szerelem, hogy hogyan lesz tovább

a választ annyira várom már.

Megírom a bánatom, olyan halkan.

A lány legkedvesebb virága a nárcisz,

hiába minden, ha szerelem ma már nincs.

S a fiú búsan sír régóta a parkban.

 

15. Hol a közelembe van, vagy a srácnak,

kivel igazából, olyan jól érzi magát,

több látszik utána is, mint szerelem, látszat

nem csal, fura ez az érdekes hallgatás.

S a fiú végre tény elé állítsa, kit választ,

mert ez nem hoz jót, csak rosszat.

Még a lány lepődik meg jobban. Fáj az,

ahogy mondod, sírva fakad gyorsan.

Igen a válasz: maradjunk csak barátok.

Legyen vége, hozzád akkor nem szólok,

mert igaz szerelmet érzek irántad.

Nem tudok ezek után veled beszélni!

Szeretlek, és ez jobban fájna, lézi.

Fejezd be, tőlem nem ezt vártad!

 

16. „Ne játssz velem, mint macska az egérrel!”

Nem vagyok senki játékszerre,

a sok csalódásból, bárhogyan is nézem,

a hócipőm is már nagyon régen tele.

Adjunk magunknak egy új esélyt,

amíg lehet, és kezdjük újra!

Hogy miért szeretlek, nem értem én,

de hogy jobban, és jobban, ez a fura.

Hallgass a szívedre és szeress!

Várok a válaszodra, el ne siessd, 

és remegő kézzel erről írok.

Ha nem, akkor mondd el azt is,

nehéz lesz, igaz, elfogadni,

de küzdök érted, amíg bírok.

 

Mesélő: 17. Ha valaki megállít, nehéz tovább lépni,

s ugyanúgy szeretni, ahogy kell.

Az egyenes útra visszatérni,

ahol a szerelem, ahol a szerelem jól megy.

A lány alaposan átgondolta,

a fiú mellett érzi jól magát,

ezt a lány nem csak mondja,

alá is akarja támasztani a szavát.

- A másik srác, csak egyszerű barát! -

Lehet, hogy rendbe jön, talán,

de ez csak együtt fog sikerülni.

A kezdet az, ami oly nehéz,

és csodás lesz majd az egész.

Ez a szerelem újra élni fog, és örülni.

 

18. Kételkedik a fiú, a lány szerelmében,

mert néha - néha félre kacsingat,

de ez csak úgy látszik, remélem,

hogy mindez félreértés, nem igaz.

Mindenre oda figyel a fiú, félti

a lányt, ki ezek után is szeret.

Nem tudja miért, csak ő kell néki,

- elválni tőle? – ilyet ő nem tehet.

Nem is tudok, mert annyira, annyira

szeretem, ezt írja le nehezen: sírva,

de a lány felé a fájdalmát nem mutatja.

Ne sajnálatból szeress, hanem örömmel,

és igaz szívből eredő szeretettel,

a valódi szerelemnek ez az alapja.

 

Mesélő: 19. A srác még követi, nem tud lemondani róla,

ezért a fiú haragszik, nem adja fel.

Halkan küzdik érte, amíg lehet, reagál gyorsan,

Hogy ne bántson meg senkit, ezzel rontja el,

hogy idegeskedésének enged jobban,

mint a szívének, s az eszének.

Elmondja sajnos, mégis gyorsan,

hogy a srác vagy én, döntsél végre.

Ebből újból harag lett, nem igaz,

hogy mindig a téma ugyanaz,

s én viszem túlzásba, lehet.

A fiú úgy érzi, hogy a lány titkol valamit,

amit elmondani nem mer, na de mit,

bevallom, akkor, hogy én tévedek.

 

20. Lemond végre a srácról végleg,

s a fiút nem hagyja, mert szereti,

mellette érzi nyugodtnak magát, szépnek,

igazán nőnek, ezt az elején mondta neki.

Végre észhez tér a lány, most jött rá, hogy

neki más nem kell, nem lehet pénzért venni

senkit, mert a szerelem szívből jön, várod,

csak időben kell az igazit észrevenni.

Ha megtaláltad, ne veszítsd el soha,

vigyázz, lesznek, akik bele szólnak,

de ha a szíved után mész, nem nincs gond.

Észnél is kell lennem, figyeljek jól,

ez a történet mindenkinek szól,

ez jó tanács, ne szeress pénzes fickót.

 

Mesélő: 21. Nem a pénz tesz boldoggá,

az jó, ha jól érezd magad, és ne éhez.

Tudom, nem sok minden kell hozzá,

jól kell figyelni, a boldogságot érezd.

Ne tárgyon, ruhán, kocsin, pénzben

találd meg a boldogságot, nem valódi,

itt jó, hogy az ember észnél vagy éppen,

mert több ember akart már régen szólni.

Vak voltam, és mentem a szívem után,

mint egy tudatlan kis gyerek olyan bután.

Késő, amikor már fáj, és rossz egyedül.

Akad egy másik, egy jobb, ki valóban szeret,

nem pénzért, bár mi lesz, ott van mindig veled,

nem csak jó voltál neki, és máshoz menekül. 

 

A fiú: 22: Nincsen rózsa tövis nélkül, 

és szúr, akkor is, ha túlságosan vigyázol.

Nincsen szerelem fájdalom nélkül, 

jó, ha a szerelemmel nem játszol.

Édes lehet az álom, de a valóság is, 

jó, ha észnél vagy, mert veszélyes nagyon.

Itt nem csak érzelem, hanem az ész is számít,

amikor sodor az élet, és szép, akkor hagyom.

Fáj az élettől a pofon, és néha nem árt, 

hogy észhez térj, könnyedén ne verjen át

mindenki, aki csak játéknak, könnyedén vesz.

Te légy az, aki okosabb vagy, ahogyan kell,

így a szíved, lelked végre barátra lel.

Vigyázz, mert a szerelem veled hamar végez. 

 

Ebben a történetben a fiú lehet a mesélő, lehet más ember is, a nő a második szereplő, akivel felváltva, vagy együtt mesélik el a történetet szép lassan. Ez a történet valódi, aki írta, és összeállította pont, így történt meg. Jó készülődést, és egyben jó szórakozást kívánok hozzá! Akkor az előadás kezdődik, a függönyt elhúzzák, és a szereplők a színpadon, a közönség tapsol, mert Nincsen rózsa tövis nélkül - szerelem szonettben címmel, ahogyan le van írva előadása hallható. 

 

Írta, akivel megtörtént: Polgár Márk

 

Készült: 2007-08-31. 2014-12-21.-ig írtam

  

Érdeklődni és véleményt írni ezen az e-mail címen lehet: szerelem.megtalalt@gmail.com