Versek, írások, színdarabok

 

Az élet az egy nagy vicc

 

Polgár Márk

 

• 

 

A szerelem

 

A szerelem, az nem kérkedik

a szerelem útján boldogan érkezik,

oly lassan, csendben elvarázsol,

hogy mikor és hogyan jön, arról be nem számol.

Készülődni a szerelemre nem lehet,

egy utazásra, tanulásra, még lehet.

Várd egyszer, hozzád is elérkezik,

ha várod, készülsz rá, mi nem létezik,

s így erőltetve, az már nem szerelem.

Amikor ellőtted áll, akkor véded szüntelen.

A szerelemet elsietni, nem éri meg,

mert időigényes, ettől ő, így szebb.

Egy táj mellett se siet el az ember,

legfőbb, aki félt és mennyekbe emel,

őt kell megbecsülni, nem azért, mert kötelező,

hanem, mert az egyetlen, szerelemmel szerető.

Ettől lett tőle szép és boldog az élete,

elképzelni sem tudja nélküle, csak vele.

A szerelem, tanít, megért, és félt,

nem tesz fel értelmetlen kérdést.

Hogy miért történik, így minden?

Elfogadja, ahogy ő él, és igen,

a válasz örömmel és szívvel,

mert hiszel benne teljes hittel.

Érezlek, értelek, figyellek óvatosan,

és féltelek mindentől aggódóan,

hogy féltékeny legyek, már eszembe se jut,

röviden: szeretlek, és fülembe súgd,

mert szeretem hallani, legfőbb tőled,

közben tudom is, és még kell belőled.

Elsajátítani, hogy az enyém vagy, nem akarlak,

úgy szeretlek, hogy ne függjek a szavaknak. 

A szerelem, érzelmek összhangja,

egy csodálatos zenének a dallama,

és egy értelmes szerelem, bölcs embert takar,

kettőjük érzelme, nem múlik el oly hamar.

Közös akarás, hogy mind a kettő ugyanazon van,

benne két értelem, és szív, s így összehangolva,

és lesznek ők eggyé, ahogy a Bibliában szépen,

ahogy a gondolatok, és e vers, így e képen.

A szerelem, - megváltoztat, - megszabadít,

- megajándékoz, és nem csak téged, hanem valakit,

kinél drágább az életed, kiben megleled,

nem csak magad, hanem a másik feled.

Készült: 2015-06-02. Gondolatok a szerelemről – Enzsőll Ellák könyve ihlete.

 

 

A szerelem receptje

 

Szerelmes vagyok beléd, ezért van, hogy játszok veled,

s úgy érzem magam melletted,

boldogan, mint egy kisgyerek.

Nem tehetek róla, és nem is akarom mindezt letagadni,

szeretnék neked mindent, de mindent, amit lehet megadni.

Nem vagyok egy ártatlan ember,

ha az a bűn, hogy szeretlek,

akkor így szeretnék élni,

csak hozzád minél közelebb legyek.

Nem akarom azt mondani,

mint a többiek, mégis így sikerül,

bocsáss meg,

nem történik semmi sem csak úgy véletlenül.

Az érzés mindenkiben ugyanaz,

elmondani nagyon nehéz,

ne hidd, hogy nem vagyok felnőve,

és nagy tévedés az egész.

Ne akkor kapcsolj, amikor már késő,

és mekkorát veszítesz,

higgy annak, akit szeretsz,

mert az életben bárkinek nem hihetsz.

Rossz útra visz, akitől tanácsot kérsz,

és nem lehet visszafordítani,

a világból el tudnál legszívesebben,

olyan gyorsan rohanni,

de ez nem megoldás, vállald, amit tettél,

és attól kérj tanácsot, 

aki máskor tapasztaltabb,

és más szemmel látja az egész világot.

Hisz az tud valóban szeretni,

aki lelkében mindig gyerek marad,

legyen megpecsételt a közös életünk,

és a pillanat, ha szabad,

de ha nem, én nem haragszom rád,

mert aki el tudja engedni

a másikat, az tanult meg igazán szeretni,

bár nehéz lesz elfeledni.

Nagy értéke van a szónak,

és felelősség tudatában kell lenni,

hogy mindezt valójában érzi,

és nem könnyű ilyenkor eldönteni,

nem e fellángolás, vagy csak érzelem túlteng bennem, vagy a nyár

teszi ezt az emberrel,

vagy én vagyok szerelmesés „Pali – madár”.

Versben le tudok oly sok mindent írni,

de hogy kapcsolatom

igazi még nem volt ez nagyon fura,

nem jó helyen kutatom,

ez a hiba, vagy előttem áll

és egyáltalán nem is veszem észre,

hiába is nyitom ki a szemem,

ez a vicc itt most már az egészbe.

Elér mindenkit az igaz szerelem.

Jó, de hol van, mondja meg valaki? -,

nem esik a karjaimba, tudom,

hogy nem ezért fog egy életen áttartani.

De jó lenne, ha lenne „A szerelem receptje”,

nem szólnék semmit, 

akkor pedig maradnék

 „a recept kötelező előírása és betartása szerint.

 

 

Szerelem 

 

Az ész nem tudja, mi a szerelem.

Azt csak a szív tudja, hogy mi van oda bent.

Észre se vesszük, máris oly közel.

Egyik szívből suhan át a másikba,

mitől olyan csodálatos, oly titkos,

mint ennek is megvan a maga titka.

Hogy hol találjuk meg ezt a titkot?

Sokan keresték, és már régóta, 

de nem találták meg soha.

Sokszor még az is titok,

hogy a szív valójában mit érez.

Az ember szívébe bele látni nem tudunk.

De nem lehet tudni, hogy az a csöppnyi szív 

mennyi mindenre képes, 

és milyen nagy szerelemre éhes.

 

(1999, november, 3.)

 

Írta: Polgár Márk