Versek, írások, színdarabok

 

Az élet az egy nagy vicc

 

Polgár Márk

 

• 

 

A szerelem nem játék - zenés, színdarab

 

1, dal: A szerelem nem játék

Refrén: A szerelem nem játék,
hanem valódi ajándék.
Szerelemben, így boldog lenni,
ahogy kell, egyszerűen szeretni.

I, Nem keresni máshol a boldogságot,
csodásnak látni a körülöttünk a világot.
Mindennek örülni, örülni mindenért,
egy lehulló falevélnek, és a szerelemért.

Refrén: A szerelem nem játék,
hanem valódi ajándék.
Szerelemben, így boldog lenni,
ahogy kell, egyszerűen szeretni.

II, Egymásra figyelni, egymást értékelni,
szívből szeretni, s úgy énekelni.
Nem adni fel, egymásért küzdeni,
a szerelem küzdelem, és másikban a jót meglelni.
Nem haragudni, mindig megbocsátani,
hűnek és őszintének megmaradni.

Refrén: A szerelem nem játék,
hanem valódi ajándék.
Szerelemben, így boldog lenni,
ahogy kell, egyszerűen szeretni.

 

Ez az első dal, melynél csak játszik az elején a lány a fiúval, úgy hogy az ölébe ül, mintha játszana az érzésével, ekkor már szeretik egymást egyformán. Beszéd nincs, mert a dalszöveg és ez a pillanat magáról beszél.

 

2, dal: Velem mindenki csak játszott

Refrén: Velem mindenki csak játszott,
életemben ez meg is látszott.
Nem tudtam, mit tettem én,
számomra már nincs remény.

I, Nem hiába iszok, én csak pálinkát.
Mit követtem el, és milyen hibát?
Nem vagyok más, mint a többiek,
már a csodába én nem hiszek.

Refrén: Velem mindenki csak játszott,
életemben ez meg is látszott.
Nem tudtam, mit tettem én,
számomra már nincs remény.

II, A legjobb ital a bor, amit fogyasztok,
nem vagyok alkoholista, csak szomjazok.
Egy pohár ital meggyógyít engem,
nincs ki, szeressen, ki mondja nekem.

 

Ezt a dalt, úgy énekli, hogy a férfi fényképe a lánynak a kezébe van, s úgy vágyakozva, és hiányzik neki, közben egy párszor meg is puszilja, előtte azért körül néz, nem látja e valaki.

 

3, dal: Most jöttem rá, hogy szeretem

Refrén: Most jöttem rá, hogy szeretem,
rá áldozom az egész életem,
mert szeretlek, annyira szeretlek,
most kimondom újból, hogy szeretlek.

I, Nem álmodom, ez a valódi valóság,
szívemben szerelem, oly nagy boldogság,
nem éreztem még ezt az érzelmet,
tiszta érzést, és vele együtt a szerelmet.

Refrén: Most jöttem rá, hogy szeretem,
rá áldozom az egész életem,
mert szeretlek, annyira szeretlek,
most kimondom újból, hogy szeretlek.

II, Első pillanattól kezdve szeretlek téged,
akkor is, ha az egészet eleinte nem érted,
én sem, mégis annyira örülök neked,
szeretlek, könnyes szemmel tudatom veled.

 

Ekkor a fiú hallja, hogy a lány, mit énekel, és sírva fakad örömébe, azonnal megbocsát mindent neki, de nem mondja el, hogy mindenről tud. Az érzését sem mutatja ki, még a legjobb barátjával se ossza meg ezt a csodálatos érzést. Úgy tesz, mintha nem történt volna semmi.

A következő dalt, egy ének mesélő adja elő, ki hol gyorsabban és olyan rész is van, hogy lassabban énekli, mintha történetet elmondja, csak énekelve.

 

4, dal: Mézeskalácsszív

Refrén: Egy vásáron, egy gyönyörű napon,
szerelemre is csodálatos alkalom.
Minden hónapban megrendezik,
amerre a szem ellát, amíg besötétedik.

I, Gyemeknek és felnőtteknek minden évben
megrendezik, belevésődik a szívébe,
aki ezt látja, úgy csodálja, úgy várja,
mindent meg lehet nézni, nincs zárva.

Refrén: Egy vásáron, egy gyönyörű napon,
szerelemre is csodálatos alkalom.
Minden hónapban megrendezik,
amerre a szem ellát, amíg besötétedik.

II, Aki ide eljön, üres kézzel haza nem megy,
meglel, amit vár, amit kell, vásár hétvégeken.
Bemutató és játszóház, cukorka és vásárolás,
mézeskalács illata, népzene, és mulatozás.

Refrén: Egy vásáron, egy gyönyörű napon,
szerelemre is csodálatos alkalom.
Minden hónapban megrendezik,
amerre a szem ellát, amíg besötétedik.

A következő részt lassú tempóban szól a zene, és ugyanúgy énekelve meséli el:

III, Néha mulatozás, közben az egész kemény munka,
aki itt van, élvezi minden pillanatát, és nem unja.
Ebből a vásárból élnek régóta, nem móka,
és szomorúan élni nem lehet, erről szól a nóta.

Ezt a részt megint gyorsabban énekelve, és a dal is, úgy szóljon végig a dalt:

Refrén: Egy vásáron, egy gyönyörű napon,
szerelemre is csodálatos alkalom.
Minden hónapban megrendezik,
amerre a szem ellát, amíg besötétedik.

IV, Egy cukrász asztalánál előkerül újból a mézeskalács,
mely elbűvölt, s oly különleges, egyedi a varázs,
mi véget a férfi látta, hogy a nőnek meg kell venni,
mert a nő mosolya mindent elárul, úgy tetszik neki.

Refrén: Egy vásáron, egy gyönyörű napon,
szerelemre is csodálatos alkalom.
Minden hónapban megrendezik,
amerre a szem ellát, amíg besötétedik.

V, Mézeskalácsszív mellé kap a nő egy puszit szájára,
az arca helyet, később jön rá, és a szája tátva,
ám a férfi bocsánatot is kér egyből tőle,
még öröme is van mind kettőnek belőle.

Refrén: Egy vásáron, egy gyönyörű napon,
szerelemre is csodálatos alkalom.
Minden hónapban megrendezik,
amerre a szem ellát, amíg besötétedik.

VI, Reggeltől estig kint vannak a vásáron,
minden olcsó volt, éppen jó áron,
ami magával ragadt, itt és máskor, minden áron.
Ez a történet, valóság több éve nem álom.
Mézeskalácsszív is volt, mely puszival járt együtt,
mind a ketten mondták utána, ide máskor is megyünk.
Közben a férfi a nő arcára helyett a szájára ad egy puszit, ki nagyon zavarba jön, és ott áll egy helyben nagyon sokáig (a színpadról, úgy kell kivinni).

 

A következő részben veszi észre végre, hogy szerelmes, eddig még oly viccesnek vette az egészet, és a szívébe nézett, látta a férfit.

 

5, dal: Először még játék volt már a szerelem

Refrén: Először még játék volt már a szerelem,
játszani nem fogok többet vele, mert szeretem.
Azt akarom, hogy boldogok legyünk,
mert párosan, szerelemmel szép együtt.

I, A boldogság titka nekem egy férfi,
a férfinak egy nő, s ezt ő is érti.
Oda - visszajár a valódi teljes szerelem,
bárhogy is nézzük, csodás ez az érzelem.

Refrén: Először még játék volt már a szerelem,
játszani nem fogok többet vele, mert szeretem.
Azt akarom, hogy boldogok legyünk,
mert párosan, szerelemmel szép együtt.

II, Hogy is mondjam el neki, hogy nagyon szeretem,
sajnálom, hogy játszottam vele, mégis szeretem.
Szívembe néztem, és őt látom benne,
boldogságom, ez az egyetlen férfi benne.

 

A férfi a következő dalban tesz egy vallomást, hogy nő nélkül az élete: nem jelent semmit, sőt olyan szomorú, hogy italba folytja a bánatát, azt gondolja: ezzel mindent megold, de rájön, hogy mindez kevés. Nő nélkül élni nem tud, nővel élni meg nem is olyan könnyű.

 

6, dal: Bánatomat italba fojtom

Refrén: Bánatomat italba fojtom,
tudom, hogy nem jó, mégis mondom.
Muzsikaszó, és bor a vigaszom,
amikor nincs az életemben lány, nő, vagy asszony.
Ilyen vagyok régóta, ilyen vagyok folyton,
hogy nem csak mostan, oly sok a gondom,
a szívem csak egy nőért tartogatom,
másnak egyáltalán oda nem adom.

I, A muzsikaszó, mely megnyugtat.
Mit ér a semleges, alkoholos tudat?
Az alkohol nem old meg semmit sem,
míg a muzsika marad minden kincsem.

Refrén: Bánatomat italba fojtom,
tudom, hogy nem jó, mégis mondom.
Muzsikaszó, és bor a vigaszom,
amikor nincs az életemben lány, nő, vagy asszony.
Ilyen vagyok régóta, ilyen vagyok folyton,
hogy nem csak mostan, oly sok a gondom,
a szívem csak egy nőért tartogatom,
másnak egyáltalán oda nem adom.

II, Hiányzik nagyon, hogy boldog legyek,
hogy mindig engem is, úgy szeressenek.
Hiányzik, hogy a nő valójában boldoggá tegyen,
hogy minden reggel, mellettem ébredjen.
Fordítva is igaz, mert a férfi a nővel, így egész,
együtt boldogok, és az élet vele teljesen szép.

 

Nem tudja elfogadni, hogy a férfinak el kell menni a szüleihez, igaz nincs náluk semmi baj. Miért maradjon, hogy ha nincs, ki szeresse? Szomorúan megy haza, a lánynak nem mondd semmit, pedig ki szeretné mondani, azt a varázsszót: SZERETLEK. Néha – néha visszafordul, mintha mondani akarna valamit a lánynak, még se teszi meg, mert őt bántották meg elsőnek, és nem ő a másikat. Szóval röviden, még ha fáj is nagyon neki, feladja.

 

7, dal: Egy lehulló falevél - feladás, elmúlás -

Refrén: Egy lehulló falevél, és az elmúlás,
ami jutott nekem, vagy érzelmi fellángolás,
mi volt az egész, oly nehéz elfeledni,
megbántottam, el kellett neki menni.

I, Minek élek, amikor nincs szerelem,
akit szeretik, ő is csak játszik velem.
Nem tudom, hogy valaha megbocsát,
ezek után az életem, hogyan tovább.

Refrén: Egy lehulló falevél, és az elmúlás,
ami jutott nekem, vagy érzelmi fellángolás,
mi volt az egész, oly nehéz elfeledni,
megbántottam, el kellett neki menni.

II, Egy lehulló falevél, ami nekem jár,
a szerelem engem többet nem vár.
Elmúlt a nyár, az ősz, utána a tél,
ő is elment, köszönés nélkül útra kélt.
Megérdemlem, többet ilyet nem teszek,
és biztos, hogy boldog már nem leszek.

Refrén: Egy lehulló falevél, és az elmúlás,
ami jutott nekem, vagy érzelmi fellángolás,
mi volt az egész, oly nehéz elfeledni,
megbántottam, el kellett neki menni.

 

A mesélő énekli a következő dalt, és így ér véget ez a történet, a meglepetés, csak ez után jön.

 

8, dal: Beteljesedik az álom

Refrén: A fájdalmat gyógyítják, arra mennek,
amerre nincs fájdalom és szerelem.
A fájdalmat gyógyítják, arra mennek,
amerre rájuk talál a valódi érzelem.

I, Csalódtak másban és magukban teljesen,
egyszer elér a varázslatos szerelem csendesen.
Nem bíznak már a csodában, s a szerelemben,
valahogy ott van mégis a szívben, ott van egyben.
Csak most a fájdalom nagyobb, nem az érzelem,
elkeseredtek, ez nem jó, csak még egy kis türelem.

Refrén: A fájdalmat gyógyítják, arra mennek,
amerre nincs fájdalom és szerelem.
A fájdalmat gyógyítják, arra mennek,
amerre rájuk talál a valódi érzelem.

II, Egy picit mégis megállnak,
mintha valamire, vagy valakire várnak.
Ez csak pillanat, bennük elmúlt a szerelem,
ők egyedül élik az életük, nincs vágy, küzdelem.
Amikor teljesen feladják, és sírva leborulnak, nincs megoldás,
akkor szól egy hang: a szerelem nem játék, de van megbocsátás.
Azt gondolják, hogy isten szól, de ez a lelkiismeret,
és visszafordulnak, hogy bocsánatot kérnek, ami még lehet.
Abban a pillanatban egymással szembe állnak, megbocsátok,
így kezdi a nő, s utána a férfi: benned találtam meg a boldogságot.

 

Maga az Író a végén jön be szép lassan, és ezzel fejezi be a történetet: Sír mind kettő az örömtől, amit leírni, és elmondani nem tud az ember, csak az a véleménye: „Ez az igazi szerelem”. Ahogy igaz: a szerelem nem játék, hanem csodálatos ajándék. A jel mindig ellőttünk van, csak jól kell széjjel nézni, mert lehet, vagy biztos, hogy ami túláradó érzelem, fellángolás is lehet. Legtöbbször maga a valódi szerelem, amikor egymás nélkül nem tudnak élni, egymásra gondolnak mindig, és folytathatnám tovább, aki volt már szerelmes, vagy éppen az, az tudja, hogy a szerelem a mennyekbe repít és nincs rá megfelelő szó. (Ez után mindegyik a közönség felé fordul, és meghajolnak, és a történetnek most van valójában vége.) Vége!!!

 

Érdeklődni és véleményt írni ezen az e-mail címen lehet: szerelem.megtalalt@gmail.com