Versek, írások, színdarabok

 

Az élet az egy nagy vicc

 

Polgár Márk

 

• 

 

A táj

 

Amikor a táj elcsendesül,

- piheni vágyik – elterül,

mint ahogy a pásztor a megérdemelt

munka után lehevert.

 

Ahogy a nap sugara terül széjjel,

úgy élek tiszta szenvedéllyel.

Bele élem magam, nem kis időre,

- visszanézek e pompás legelőre -.

 

Játszik a cica az egérrel, és a táj,

oly szépet, és igazat álmodna már,

nem csoda, hogy álmos régóta

a kis cica, - s a táj még valamit szólna -.

 

Egy utolsó mondat:

- Jó éjszakát mindenkinek! -,

mert már egy része a tájnak csendben pihen.

Holnapra gyűjti az erőt, s a vidámságot,

s a hold világítja meg a világot.

 

2007 – 2009. 10. 21.- 2009. 11. 02.

 

A táj - Budapestről

 

Nézem az elém terülő gyönyörű tájat,

csodát rejt, varázslat belőle árad,

mely magával vonz, és meg nyugtat,

a lelkemhez mégis talál egy utat.

Nem tudom, hogy honnan veszi a szépséget,

csodálva nézem, és szeretettel a messzeséget.

Hiv a táj, akkor is beszél, amikor hallgat,

nyisd ki a szemed, lásd, mily szép a pillanat.

 

 

A természet elalszik és újjá éled

 

Lehullottak a falevelek, mintha takarót készítene,

ez a csodálatos természet.

Készül, mert álmos, egy időre lepihenne,

magával őrizve a szépet, sokáig néznéd még az egészet.

Kell neki is a pihenés, mert amikor újra éled,

frissen kelve, valami újat, vagy szépet hoz magával,

mintha erre készülne, és vele együtt szép az élet,

mintha olvasnánk az ő, vagy másnak a gondolatában.

A természet csendben alszik, nem hallod hangját,

ha mégis megszólal, akkor is csodálattal figyeled.

Pedig lesnéd, mint gyermek az Édesanyja szavát,

feltöltődik a lelked, mert a varázsa el nem enged.

Fehér takarót is használ, hogy ne fázzon meg,

mi tudjuk, de ő mégis betakarja magát,

éli a saját életét, így neki nem gond ez,

mesél, ahogy alszik, számára ez a kabát.

Ahogyan újból ébredezik, mint a szülő kezében a gyermek,

először néha - néha felnéz, utána anyjára nevet.

Ahogy a természet kitakarózik,

szép lassan, gyengéden,

ahogy a gyermek álmos szemekkel mondja,

hogy jó reggelt,

és köszönöm szépen, hosszú alvásból felkelt,

és boldogság ragyog újból a szemében,

s a táj is mosolyog a nap tündöklő fényében.

Megköszöni, hogy aludni hagytuk, és gondolkozott,

ilyenkor a gyermek is anyukájára mosolygott: boldog,

ennél az egy szónál mégis többet mondott,

ilyen a természet is, óvatosan kibontakozott.

 

Visszaérkeztek a madarak is, vége a télnek,

örömmel száll mindenfele az ének,

nagyon örül a táj, szívedbe zárod ezt a szépséget,

és kipihenve, álom nélkül is szebb az élet.

 

A természet elalszik és újjá éled,

e nélkül nem lenne oly változatos az élet.

Minden pillanat ajándék,

ahogy az anya a gyermeknek,

a táj vele együtt örül,

ugyan olyan boldogság a természetnek

mint az a csodálatos újjá éledés,

mert nélküle újjá mi se élednénk.

 

Készült: 2013-11-10

 

A természet muzsikálja

 

A víz tükrében a szépíti magát,

a tavaszi rózsa ontja illatát,

s a körös hullámzik szép lassan tovább.

 

A halak boldogan úszkálnak,

a természet muzsikálja,

úgy vártak, hogy végre nyár van.

 

Mindenkinek a nyár örömet okoz,

a tarlókon a virág nagyon boldog,

a madár is erről dalol, hogy nincs oly gond.

 

A természet muzsikálja, nem csak ma már,

hogy a természet és a nyár,

annyira szép, és mindig vissza vár.

 

 

Olyan szép a természet.

 

Istenem, olyan szép a természet,

ennél szebbet alkotni nem lehet.

Olyan szép a természet,

mely magával ragadó,

és mindenkit éltet,

gyermekeddel megoszthatod.

Sok ember van, aki tönkre teszi.

ezért meg kell védeni,

ezt a szépséget, mely csodás, éltet,

és ezt soha ne feledd el,

friss levegő meggyógyít téged.

Óvd, tiszteld szeretettel!

 

2007 - 2011-01-05.