Versek, írások, színdarabok

 

Az élet az egy nagy vicc

 

Polgár Márk

 

• 

 

A kastély – című musical 

 

A férfi nagyon gondolkozik, és nem sokkal utána megszólal az első dal: 1. Egyszer volt, hol nem volt - összekötő dal.

 

Egyszer volt, hol nem volt, egy kastély, és egy hintó,

erről a történet réges-régen így szól:

élt egy nagycsalád generációról - generációra,

szerényen, de gazdagon, olyan példamutató módra.

Ám, egykor a legrosszabb fiú végre megházasodott,

a családba, egy szegény, és szerény lányt hozott,

éltek boldogan, gyermekük is született,

ha élne a fiú apja, most rá büszke lehet.

Egyszer volt, hol nem volt, egy kastély, és egy hintó,

erről a történet réges-régen így szól:

élt egy nagycsalád generációról - generációra,

szerényen, de gazdagon, olyan példamutató módra.

A történet a fiú hibájából rosszra fordult,

elveszített mindent, s a nyaka körül a hurok megszorult:

se inni, és aludni nem tudott, mindenkinek hazudott,

ennyit ér a kártyázás, e véget neki semmi nem jutott.

Egyszer volt, hol nem volt, egy kastély, és egy hintó,

erről a történet réges-régen így szól:

élt egy nagycsalád generációról – generációra,

szerényen, de gazdagon, olyan példamutató módra.

Egy titkot még őrzött a szívében valahol,

róla senkinek nem beszélt, és nem dalolt,

mert olyan családból származott, ahol az éneklés,

s a móka otthonra lelt, és az élete, így volt egész.

 

Mesélő: A férfi sokáig bántotta, hogy elveszítette a kastélyt, így döbbent rá, hogy jobb szegényen élni, mint gazdagon, mert a legnagyobb kincse a szíve, amíg pénze volt, ezt nem tudta. 2. Elveszett a kastély

 

Elveszett a kastély, elveszett álmokkal,

és teli magyarázatokkal.

Elveszett kastély, oly sok emlékkel,

álmomba illő, mesés, és édes képpel.

Elveszett a kastély, egy kártya parti véget,

felrakta térként, hogy visszakapja a pénzt, de tévedt.

Azóta is bánja, de már késő, ilyen volt az önző léte,

ezzel együtt az álma, és mindennek vége.

Elveszett a kastély, elveszett álmokkal,

és teli magyarázatokkal.

Elveszett kastély, oly sok emlékkel,

álmomba illő, mesés, és édes képpel.

Elveszett a kastély, az önzés és a pénz vezette,

nem jutott az eszébe, hogy örökölte, s ez volt mindene.

Csak a hiányérzet és az emlék maradt meg neki,

minden pénze, boldogsága, így lett belőle: egy senki.

 

Mesélő: Ezek után csak álmodozik a férfi, aki vágyakozva néz előre, és hozzá se lehet szólni, ha a kedvese ránéz, akkor tőle is elfordul. 3. A kastély, mely szép volt.

 

A kastély, mely szép volt, csak emlék marad,

elveszett oly hamar, csak egy pillanat alatt.

A zene, a kert, melyet annyira csodáltad,

de a szívedben van, hogy lásd, úgy vártad.

A kastély, már nem lesz soha se újból az enyém,

bennem még él, amíg élek, ugyanúgy a remény.

Ha egyszer, netán, ismét a tulajdonom lenne,

jobban vigyáznék rá, mint az egyetlen szívemre.

A kastély, mely szép volt, csak emlék marad,

elveszett oly hamar, csak egy pillanat alatt.

A zene, és a kert, melyet annyira csodáltad,

de a szívedben még ott van, hogy lásd, úgy vártad.

Boldog voltál, de most hiába van melletted, aki szeret,

egyáltalán nem boldog, nem sugárzik az életed.

Minden olyan, mintha csak lennél, de ez semmi,

oly rossz rád nézni, s így egy életen át veled lenni.

 

Mesélő: Feláll és elkezd a férfi járkálni, idegesen keresi a pénzt, amit csak tud, átnéz, még utoljára a zsebét is kifordítja, de nem talál egy forintot sem. – csak annyit mondd: Jó lenne, ha most volna pénzem! - 4. A pénz című dal következik.

 

Pénz, melyben azt hitted, hogy az a boldogság,

elszállt könnyedén, vele együtt a tiszta jóság.

Pénz, mivel azt hitted, hogy megveszel mindent,

és közben elveszíted a legnagyobb kincset.

A „Boldogságot nem lehet megvenni”, de nem éri meg,

és tönkre megy az életed, ugyanúgy a fájó szíved,

melyet nehéz lesz rendbe rakni, hogy éljen,

s az életedben csak a szeretet, boldogan kísérjen.

Pénz, melyben azt hitted, hogy az a boldogság,

elszállt könnyedén, vele együtt a tiszta jóság.

Pénz, mivel azt hitted, hogy megveszel mindent,

és közben elveszíted a legnagyobb kincset.

Pénz, melynek van értéke, de boldoggá az nem tesz,

te meg csak azóta is annyira nagyon szenvedsz.

Késő volt, hogy rá jöjjél, hogy mi a valódi boldogság,

oly sokszor vagy egyedül, úgy érzed, hogy nincs megoldás.

 

Mesélő: A nő mindezt látta, és megpróbálta viszonozni a férfi szerelmét azzal, hogy a kastélyt megvegye, így visszakapja, amit úgy érzett, hogy elveszített. A kastély még a régi állapotban volt, és a nő meg is nézte, így hát addig gyűjtött pénzt titokban, hogy visszavásárolja. 5. Váratlan fordulat következik.

 

Váratlan fordulat, a pénzt a nő összegyűjtötte,

és a kastélyt visszavásárolta, és a jogot is tőle,

akivel kártyázott a párja, mert addig kereste – kutatta,

hogy a férfi a sok csalással, bűnbánattal magát feladta.

Mintha csoda lenne az egész, olyan, mint egy álom,

váratlan fordulat, és boldog lesz végre a párom.

Ez nem csoda, és nem mese: ez a valóság,

végre van a szomorúságra egy okos megoldás.

Váratlan fordulat, a pénzt a nő összegyűjtötte,

és a kastélyt visszavásárolta, és a jogot is tőle,

akivel kártyázott a párja, mert addig kereste – kutatta,

hogy a férfi a sok csalással, bűnbánattal magát feladta.

Először a nő nem hitte el, hogy saját kézbe került,

ami elveszett, kemény munkával, így sikerült,

hogy a párja újból: önfeledten örüljön végre,

de ennek a történetnek itt még nincs vége.

 

Mesélő: Hét szobával, mert ilyen sokan voltak testvérek, már csak ő él. Mindegyikhez annyi szoba, ahány konyha, csak egyetlen egy erkély volt, ami a kis húgának a szobájából nyílt, mely egy kis tóra nézet, ami oly szép volt, hogy ember még ilyet nem látott. A tóban kacsák úszkáltak, mint egykor régen a férje elmondása szerint. A húga, akiről nem beszélt, mert fiatalon meghalt. Ezt is a nő tudta meg, amikor a párja nevére írta, mert egyedül a húga nevén szerepelt, akkor már rég se neve, se tulajdonosa nem volt. Mert a férfi elvesztette, amikor kártyázott, gondolta: ha felveszi tétként, akkor az adósságát is, és a kastély is megmarad. 6. A férfi azért még visszajár, s ez a dal történet egyik részére választ ad.

 

A férfi azért még visszajár, de senkit, és semmit nem talál,

olyan magányosan, üresen áll a kastély, a férfi mégis csodára vár,

mert a szívében legbelül: egyszer újból majd az övé lesz végre,

boldog lesz, nem csak látja, és elönti őt a belső béke.

Emlékében a kastély, úgy él, mint egykor réges-régen,

olykor hangos vagy csendes harmóniában, oly szépen.

Lelkében nagyon fáj, de ezt vallja be magának sem,

annyira látszik, hogy letagadni nem tudja soha sem.

A férfi azért még visszajár, de senkit, és semmit nem talál,

olyan magányosan, üresen áll a kastély, a férfi mégis csodára vár,

mert a szívében legbelül: egyszer újból majd az övé lesz végre,

boldog lesz, nem csak látja, és elönti őt a belső béke.

Fáj neki annyira, és nagyon titkol valamit, de ezt nem lehet tudni,

nem bír az ember neki segíteni, a baj elől nem tud elfutni.

A párja félti, és ijedségében elkezd utána járni mindennek,

mert ahogy ő fél, és szenved, vele együtt annyira szenvedek.

 

S újra egy újabb dal: 7. Szomorúság és a magány dala.

 

Olyan szomorú, hogy sír, akkor is, amikor másról beszél,

neki semmi, de senki nem segít, az élet már másról zenél.

Oly magányos, hogy mást is megbánt, főleg, akit szeret,

és több éve már, nem mosolyog, egyáltalán nem nevet.

Rossz nézni, és a párja már szólt volna, mert annyira szenved,

hiába minden apró mozdulat, sajnos, nem segíthetek.

Csak sejtem, hogy mi az oka, az ennyire nem fájhat,

„néma gyereknek az anya se érti a szavát”, a nő belefáradt.

Olyan szomorú, hogy sír, akkor is, amikor másról beszél,

neki semmi, de senki nem segít, az élet már másról zenél.

Oly magányos, hogy mást is megbánt, főleg, akit szeret,

több éve már nem mosolyog, és egyáltalán nem nevet.

Ő csak van, és a hallgatásával mondja el, hogy minden elveszet,

a kastély nélkül, az már nem élet, örömmel nyújtanám a kezemet.

Egyszer hallanám, hogy hallgass végig, és én hallgatnám,

ugyanúgy, mint egykor, de csend van, úgy látom a bánatát.

 

Mesélő: Rátesz egy lapáttal, hogy a férfi még szomorúbb, még sír is, amit egyáltalán nem szokott. Ez az állapot még a feleségének se tetszik, hanem a háttérbe vele együtt sír, és szenved. Egy váratlan pillanatban, mielőtt a férfi és a nő szíve teljesen megszakadna: bevall mindent. Következik a 8. dal: Bevallok mindent.   

 

Bevallok mindent, hogy a kastély nélkül semmi vagyok,

a húgom halála is, annyira, de annyira fáj nagyon.

Mindennek én vagyok az oka, az önfejűségemnek

köszönhetem, oly szörnyű, így tovább én se élhetek.

Akkor fiatalként, vigyáztam volna rá: még élne

a húgom, de egyáltalán rá se néztem, úgy félek.

Ezért is bánt a lelki ismeret, nincs belső béke,

csak harag van és gyűlölet, éppen, hogy élek.

Bevallok mindent, hogy a kastély nélkül semmi vagyok,

a húgom halála is, annyira, de annyira fáj nagyon.

Mindennek én vagyok az oka, az önfejűségemnek

köszönhetem, oly szörnyű, így tovább én se élhetek.

Lehet, hogy még a kastélyt visszaszerzem,

de a húgomat, őt örökre, teljesen elveszítettem.

Nem tér vissza az élet, ahogy egykor régen,

szaladgált ellőttem, most is könnyezve nézem.

 

Mesélő: Elmondja neki végül a nő, hogy mindent megtett azért, hogy boldog legyen, várta, hogy meg szólaljon, ez felért egy bocsánatkéréssel. 9. Ajándék.

 

Ajándék: a kastélyt visszakapta,

többet senkinek tovább nem adja!

Szívében csend van, és szeretet,

mert tőlem senki el nem vehet.

Végre a húga is megbocsátott,

így máshogy látom a világot.

A húgom sírjához is kimentem,

mert ahogy ő is, úgy szeretem.

Ajándék: a kastélyt visszakapta,

többet senkinek tovább nem adja!

Szívében csend van, és szeretet,

mert tőlem senki el nem vehet.

Ezt nem tudtam, kinek elmondani,

és a gondomat, másra átrakni.

Féltem, hogy őt is elveszítem,

megszakadna végleg a szívem.

Kórus:Szívében csend van, és szeretet,

mert tőlem senki el nem vehet.

Szívében csend van, és szeretet,

örülök, hogy elmondhattam neked.

 

Utána megszólal az utolsó dal. 10. Megbocsátás és dal a mennyből.

 

Velem élsz, ha baj van, akkor csak nyugodtan szólj,

megbocsátottam, és megoldás mindig van valahol.

S a húgod már régóta megbocsátott, mert úgy szeret,

hogy minden rosszat, ami egykor volt, ő elfeledd.

Annyira szenvedtem, ahogy te is, rossz volt látni,

s a szerelmedre újra, valójában, őszintén rád várni.

Mindent megbocsátok, legalább ugyanúgy szeress,

ahogy megismertelek, és velem együtt nevess.

Velem élsz, ha baj van, akkor csak nyugodtan szólj,

megbocsátottam, és megoldás mindig van valahol.

S a húgod már régóta megbocsátott, mert úgy szeret,

hogy minden rosszat, ami egykor volt, ő elfeledd.

A nő: A húgod, akkor még gyermek volt, oly ártatlan,

te se tudtad, hogy kell rá vigyázni, és ő halhatatlan.

Megbocsátás - dal a mennyből: (egy kislány énekli)

A húga: Mert addig élek, amíg te is akarod, itt vagyok,

Bátyus, most figyelj rám, mert szeretlek nagyon.

 

Mesélő:Megígérte kártyához és legfőbbképpen alkoholhoz nem nyúl többé. Kórus: Egyszer volt, hol nem volt – befejező dal

 

Egyszer volt, hol nem volt, egy kastély, és egy hintó,

erről a történet réges-régen így szól:

élt egy nagycsalád generációról - generációra,

szerényen, de gazdagon, olyan példamutató módra.

Minden álom valóra válhat, és ez nem mese,

hanem valóság, valamikor így kezdődött az eleje.

Egy ember sok rosszat tett, s egykor belátta,

lelkiismeret furdalta éveken át, és megbánta

Egyszer volt, hol nem volt, egy kastély, és egy hintó,

erről a történet réges-régen így szól:

élt egy nagycsalád generációról - generációra,

szerényen, de gazdagon, olyan példamutató módra.

Ha őszintén gondolta, akkor a bocsánat célba ért,

szívből érkező szó, mindig - mindenhol oly sokat ér,

Visszatért az élet, a vidámság, a megbocsátás, és a dal,

hogy mért történt így, választ ad, megnyugodva elég hamar.

Egyszer volt, hol nem volt, egy kastély, és egy hintó,

erről a történet réges-régen így szól:

élt egy nagycsalád generációról – generációra,

szerényen, de gazdagon, olyan példamutató módra.

Egy történetnek itt a vége, ilyen bárkivel történhet,

bezárul a függöny, lelkünkben a bánat ne rakjon fészket.

Ebből a tanulság: legyen bármilyen az ember,

a csend, a szomorúság, a megoldásra nem felel.

 

Vége!

Írta: Polgár Márk

 

Érdeklődni és véleményt írni 

ezen az e-mail címen lehet: 

szerelem.megtalalt@gmail.com