Versek, írások, színdarabok

 

Az élet az egy nagy vicc

 

Polgár Márk

 

• 

 

 

Drága Szüleim!

 

 

Milyen nagy öröm, hogy ti még éltek,

oly sok évet köszönök néktek.

Sok éjszakát nem aludtatok át,

mert annyira vigyáztatok rám.

Pihenjetek, mert megérdemlitek,

mindenért, mit értem tettetek.

Ez a vers a szeretetem jele,

mit nektek írtam, minden benne.

Mindezt én soha el nem felejtem;

Tőletek kaptam az életem.

Sokszor voltak kisebb-nagyobb bajok,

én most már veletek maradok.

Bármi is történt, mégis szerettek.

Miattam hullottak a könnyek,

mostan felvidítalak titeket,

letörlöm a fájó könnyeket.

Miért nem vettem ezt eddig észre,

ajándékként kaptalak, végre

mindenért, a jó Isten áldjon meg!

Köszönöm, hálás vagyok nagyon,

annyira, elmondani nem tudom.

Kívánok még sok boldog évet,

mit úgy vártam, együtt tölthetünk el,

 békességben és szeretetben.

 

 

 

Ahol lakott Édesanyám

 

Kihalt a táj,

ahol lakott Édesanyám.

Szántóföld az már,

semmi más,

de a szíve érte

még most is fáj.

Oly sokszor mesél róla,

emlékszik még minden pillanatra.

Álmában még is ott van,

az a ház,

és oda, visszajár.

1998-03-01.

 

 

Édesanyám

 

Édesanyám, köszönöm az életemet,

és nem látom örülni a szemedet.

Hálával telt szívvel, csak azt akarom,

hogy légy mindig nagyon, de nagyon boldog.

 

Minden lépésemet eddig figyelted,

köszönöm a törődést, a szeretetet.

Fiad végre felnőtt lett, nem feledd,

hidd el, téged még ugyanúgy szeret.

 

Minden kimondott szó most is bennem él,

a szívem, és a lelkem hálával zenél.

Ha nem szólsz semmit, csak rám nézel

látszik rajtad, amit irántam érzel.

 

Minden lépésemet eddig figyelted,

köszönöm a törődést, a szeretetet.

Fiad végre felnőtt lett, nem feledd,

hidd el, téged még ugyanúgy szeret.

 

Hálával telt szívvel, csak azt akarom,

hogy légy mindig nagyon, de nagyon boldog.

Minden kimondott szó most is bennem él,

a szívem, és a lelkem hálával zenél.