Versek, írások, színdarabok

 

Az élet az egy nagy vicc

 

Polgár Márk

 

• 

 

Veled táncol a szívem - színdarab -

 
Több éve már, hogy a két fiatal együtt táncol, úgy táncolnak együtt, mintha ezer éve ismernék egymást. Mindig figyelnek a lépésekre, és boldogan táncolnak. Mindenki csak csodálja őket. Eleinte ők is nehezen tanulták meg a lépéseket, de ahogy teltek - múltak az évek, úgy alakultak ki a saját koreográfiájuk. Sokféle táncot ismernek, amit közönség előtt már bemutattak. A zene, a tánc, a költészet, a virágok közös téma volt mindig. Oly boldog, kiegyensúlyozottak, soha nem láttak még két ilyen boldog fiatalt, mint őket. Velük táncolt a nap is a boldogságtól. - Nem éltek együtt, de tartogat ez az egész még meglepetéseket. - narrátor, bevezető szöveg.

 

Jelenet úgy folytatódik, hogy táncolnak, a koreográfus tanítja, ráncba, vagy táncba szedi őket. Hátérbe ez látszódik, hallatszódik - narrátor nő. Ez nem álom, végre valóra válik mindaz, amit oly régen vártak: zenés színdarabban szeretnének szerepelni. S addig küzdött a fiú, míg végül a színdarab elkészült, nagy munkába telt, de majd kiderül, hogy megérte e vagy nem.  Az ember sajnos sűrűn téved, itt van példának ez a történet is, - jól gondolja meg az ember, mit tesz. - Nem azt mondom, hogy ez olyan rossz volt, de mégis az elválás az, ami nagyon fájt még most is. De ne siessünk ennyire előre! - olvasta a fiú az íróasztal mellett. De akkor a lány nincs a közelében. A fiúban régóta az érzések is felébredtek a lány iránt, de a lány sokáig azt hitte, hogy hülyéskedik a fiú. A lány visszaérkezik a másik táncpróbára és ez az első reagálása, hogy kérdést tesz fel. – narrátor. Marcus, Te most hülyéskedsz, vagy komolyan gondolod? – Tünde - Van mikor igen vagy nem, találd ki? - Marcus. De a fiú szívében ott él, azaz érzés, amit úgy neveznek: szerelem. – narrátor nő.

 

Személyesen is elmondta - És mi van, ha szerelmes vagyok Beléd? - A lány így válaszolt rá – Marcus, a barátod vagyok csak, hisz tudod, hogy foglalt vagyok. Elgondolkozott a fiú azon, hogy mi lenne, ha már együtt élnének, erre írt egy verset: Ajándék vagy, Kedvesem, személyesen adta elő a fiú. - narrátor
 
Ajándék vagy, Kedvesem,
első pillanattól kezdve,
melyet oly féltve őrzök.
Itt vagy velem, köszönöm.
Nagyon Beléd szerettem,
régóta nem bírok a szívemmel.
Ajándék vagy, Kedvesem,
veled, olyan jó a szerelem.
A szívem dalol, Szerelmem,
elmondom, mi van bennem:
szeretlek, nem titkolom;
a szívem ajándékba adom.
 
A narrátor nő: - A fiú annyira küzdött a lány szerelméért, ahogy tudta telefonon is felhívta csak, hogy hallja a lány hangját. Írt egy dalszöveget is, mikor újra hívta, hogy megossza vele: Boldogságom
 
Szeretnélek a karjaimba tartani,
boldoggá tenni, és Veled maradni.
Nem kell más ezen a széles világon,
Te vagy a végzetem, Boldogságom.
Rég vár a szerelem, kopogtat az ajtón,
ragad meg végre, itt van az alkalom.
Hidd el, Rád gondolok azóta szüntelen,
oly csodálatos vagy Szerelmem.
Szeretnélek a karjaimba tartani,
boldoggá tenni, és Veled maradni.
Nem kell más ezen a széles világon,
Te vagy a végzetem, Boldogságom.
Az első pillanattól kezdve szeretlek,
hogy boldog légy,ezért mindent megteszek.

Végre megtaláltalak, hogy elveszítselek,

nem viselném el, mert annyira szeretlek.
Szeretnélek a karjaimba tartani,
boldoggá tenni, és Veled maradni.
Nem kell más ezen a széles világon,
Te vagy a végzetem, Boldogságom.
 
A lányban felébresztettem a szerelmet, az este alig tudott aludni. - a fiú, hangosan gondolkozott. S érte ment a fiú, ahogy meglátták egymást, oly zavarban vannak, a lány megkínálta kávéval. Marcus, kérsz egy kávét, hány cukorral? Tünde - Igen, de látom Te is zavarban vagy?- a fiú. Erre így felelt a lány: - Nem. De zavarában majdnem kiöntötte a kávét. A fiú ölelte először át, közben elmentek sétálni, s egy idő utána a fiú csókolta meg elsőnek, amiről azóta is többször beszélnek - az első csók - narrátor.

 

 

A lány saját döntése volt, hogy onnan eljön, ahol eddig élt, magával vitte az első gyermekét. Azzal élhet együtt, akit szeret, mert már régóta ismerte a fiút, de nem tudott dönteni. Nem könnyű úgy élni, hogy a férjét választja, vagy azt a fiút, aki tetszik és egyben szerelmes is belé. –narrátor nő.

 

A fiú albérletbe lakott, de onnan pont aznap költözött vissza a szüleihez. És oda vitte a lányt, nem volt hirtelen más megoldás. Bár a szülők nehezen fogadták el, mert nem időben szólt a fiú, s így eleinte mérgesek voltak, de segítették a fiatalokat. - narrátor.

 

Ott helyszínen írt a fiú a lánynak egy verset, s ezt meglátta. - Várjál, ne légy olyan kíváncsi mindjárt készen lesz! - mondta a fiú. De Marcus annyira akarom tudni, hogy mi lesz az! - mondta a lány. A lánynak átadta, nagyon tetszet, oly sokszor elolvasta: Érted élek
 
Gondolataimban csak Te jársz,
a szívem nem szeret mást.
Te vagy a legfontosabb nekem,
tudom jól, hogy ez igaz szerelem.
Itt vagy velem, oly boldog vagyok,
életem során mást nem akarok.
Hallom a hangod, s a szívem dalol,
most már Érted élek, szeretlek nagyon.
 
A szülői háztól elköltöztek sikerült venni egy házat a másik városban Sarkadkeresztúron, nagyon sokat segítettek a szülők, sűrűn meglátogatják őket. A nagy szerelem, melyet úgy gondolták, hogy írnak róla egy színdarabot, de végül mégis a fiú írta meg egyedül, hogy miért az legyen még „titok” – narrátor nő.

 

Mi van, ha írnánk egy zenés színdarabot? – a fiú. Az nagyon jó ötlet. Mi lenne a címe? - így válaszolt a lány. A címe: Veled táncol a szívem. - a fiú már is így szólt. Annyira boldogok voltak, hogy egy vidám vers is készült az íróasztal mellett ülve, ez lett a címe a színdarabnak, és a betétdala is. narrátor
 
Veled táncol a szívem
 
Veled táncol a szívem,
Te vagy a mindenem.
Feléd nyújtom a kezem,
a szívemben szerelem.
Maradj velem örökké,
a szívem rég a Tiéd.
Oly régen vártam Rád,
nem kell szebb Nálad már.
Veled táncol a szívem,
Te vagy a mindenem.
Feléd nyújtom a kezem,
a szívemben szerelem.
Szívem, lelkem Érted él,
boldogságról zenél.
Szemedben ott a válasz,
szeretetet áraszt.
 
Megszólal a dal, és eléneklik, közben táncolnak is, míg csak a zene szól.
 
A tánc mind a kettőnknek nagyon fontos, ez is hozott össze minket. - a gondolatát a lány egyből el is mondta. Ahányszor rendezvényeken találkoznak, úgy várják, hogy együtt táncolnak. Énekelni a lány is és a fiú is szépen tud, többször énekelnek együtt. - (színdarab szerint) - Sok minden kiderül róluk – narrátor nő. -

 

Akkor mind a ketten vonzódtunk egymáshoz az első pillanattól kezdve, csak nem tudtuk, mi is az, amit valójában, érzünk egymás iránt. Jobb lett volna az első alkalommal, mikor találkoztunk, akkor összejönni, de én foglalt voltam. - említette ezt akkor a lány. Erről beszéltem neked már mióta, de Te észre se veted az egészet. Bár egy szerelem, akkor marad életben, ha mindig ápolják, mint a virágoskertet. - a fiú erre így szólt. A fiú ellátta a lányt rövid lényegre törő szerelmes versekkel, odaadta a kezébe, pl. - narrátor nő.

 

Teljesen más az élet melletted
 
Teljesen más az élet melletted,
még a hangzavar is lágy zene.
Oly sokat ér nekem a szerelmed,
értem ragyog csodásan a szemed.
 
S nem telt el úgy napjuk, hogy mérgesen feküdjenek le, mindent megbeszéltek. Minden alkalommal, ahogy elindultak sétálni, nagyon szépen sütött a nap, örültek, hogy kikapcsolódhatnak egy kicsit, ebből érthetően sokat sétáltak, és közben a közös életükről beszéltek. – narrátor.

 

Nagyon megszerettem a kislányod, esténként még elalvás előtt puszit is adtam neki. Tünde gyermeket szeretnék Tőled? - ez jutotta az eszébe a fiúnak, és elmondja neki. De én most nem akarok. Marcus, gondoltam, hogy ezt fogod mondani. - mondta a lány. Volt nem is egyszer, hogy beszéltek a gyermekvállalásról, mert valójában, mind a kettőnek ez volt a vágya. – narrátor nő.

 

Marcus, de mi van, ha mégis lesz gyerekünk? - a fiú finoman feltette a kérdést. Majd akkor kiderül, hogy megtartsuk vagy nem. Még most túl hamar van a gyerekvállaláshoz. - kicsit morcosan, de így szólt a lány.
 
Ami az enyém, az a Tiéd
 
Sok éve várok Rád, szeress,
oda - visszajár mindez.
Annyit kérek Tőled: nevess,
így szép az élet, hidd el.
Ami a Tiéd, az enyém
ami az enyém, az a Tiéd.
Mindent megosztok Te veled,
mert annyira szeretlek.

 

Fiú a szerelmét legfőképpen versben tudta kifejezni. Egy szép pillanatban eszébe jutott a fiúnak, hogy megköszöni, hogy a nő együtt él vele, erre is készült egy vers. narrátor.
 
Látom, érzem, köszönöm
 
Látom a szemed ragyogását.
Érzem, ahogy engem szeretsz,
és a szíved dobbanását.
Oly jó, amikor velem nevetsz.
Minden mondatodban a szerelem,
ahogy mozdulsz, úgy válaszolsz nekem.
A boldogság lágy hangján énekli a madár,
hogy végre Téged egykor megtalált.
Látom, érzem, köszönöm,
Veled minden pillanat öröm.
Nagyon, de nagyon szeretlek,
köszönöm a Veled töltött perceket.
Te vagy számomra a legnagyobb öröm,
csodálatos vagy, köszönöm.
 
Itt az érzések már nagyon erősek voltak, oly annyira, hogy a fiú és a lány gondolata mindig válaszra találtak, ami ekkor dúlt igazán köztük: az szerelem – narrátor nő.

 

Marcus, ha az első csók, nem csattan el, akkor nem lennénk együtt. - mondta a lány. Milyen szép volt, oly jó rá emlékezni. - a fiú így felelt. A nő írt egy verset, felolvassa a fiúnak, és mellette egyből felolvassa, figyelj csak egy kicsit:
 
Első pillanat
 
Szerelmes vagyok, és örült vagyok,
Nélküled élni nem akarok.
Amikor Rád néztem, éreztem,
valami különlegeset a szívemben,
mintha szerelem volna, oly csodás.
Mindig vártam a találkozást,
hogy átöleljelek, és Veled táncoljak,
valami kedveset, szépet mondjak.
 
Ránézett a fiú a lányra s elmosolyogta magát. Miért mosolyogsz? - kérdi a lány. Tünde, jó lenne, ha nekünk is lenne gyermekünk. - így szól a fiú. Marcus, te mindig ezen gondolkozol? - újból kérdez a lány. Nagyon megjött az étvágyad, eddig még nem volt ilyen, hogy ennyire jól eszel. Tán nem terhes vagy? - a fiú. Biztos, hogy nem, akkor tudnám. - a lány. A fiútól a lány kap egy levelet, mikor felnyitja, megszólal a Szerelmes levél című dal;
 
Azért hívtalak fel, mert szeretlek,
félek, ezért mondom így Neked.
Fáj, ha nemet mondasz, van e remény,
vagy nincs, mondd, mert tudni szeretném.
Kérlek, válaszolj, rég várom már,
Te vagy a boldogság, vágyok Rád.
Te vagy a legnagyobb kincs a számomra.
Minden álmom valóra válna,
és még a nap is táncra perdülhet,
hidd el, most minden sikerülhet.
Azért hívtalak fel, mert szeretlek,
félek, ezért mondom így Neked.
Fáj, ha nemet mondasz, van e remény,
vagy nincs, mondd, mert tudni szeretném.
Szívembe oly rég bele vagy vésve.
Remélem, nem vagyok elkésve,
hogy végre csakis a Tied legyek,
Te vagy az enyém, nagyon szeretlek.
Megírtam volna Neked levélben,
s elküldtem volna a széllel,
mely a házadnál állna meg egyszer,
mert Te vagy a legdrágább ékszer.
 
- elénekli a fiú. Válaszol rá a lány; a Szívünk egymásra talált címmel írt dallal;
 
Eljött ez a nap végre,
válasz, és sose lesz vége.
Oly régen vártam már,
a szívünk egymásra talált.
A nap is velünk boldog,
a szívünk együtt dobog.
A szerelem rólunk szól.
Nem ér semmit a hazug szó,
őszinte a válaszod,
melletted maradok.
A szívem csak erre várt,
oly sokszor gondolok Terád.
Eljött ez a nap végre,
válasz, és sose lesz vége.
Oly régen vártam már,
a szívünk egymásra talált.
A szerelem felénk szállt,
velünk egyáltalán nem tréfált.
A boldogságtól szárnyal
a szívem, oly nagy lázban
azt énekli boldogan,
minden pillanatban,
hogy a legnagyobb kincsem
a Tied: a szívem.
Eljött ez a nap végre,
válasz, és sose lesz vége.
Oly régen vártam már,
a szívünk egymásra talált.
 
A fiú annyira belelendül, hogy ír még egy verset, még aznap és felolvassa neki: Te vagy az álmom:

 

A fiú viccelődik a gyermekáldással kapcsolatosan, s közben a lány valójában állapotos, ezt még az orvos is alátámassza, amikor a lánnyal megjelenik a rendelőben, az első nőgyógyászati papírral, melyen az van rá írva, hogy terhes, ezt a papírt örömmel mutatja a fiúnak. – narrátor.

 

S ezt mondja, ahogy az orvostól kilép: Marcus, találd ki, mit mondott az orvos? Válasz: Ha elmondod, megtudom. A lány: Apa leszel! Ez mind az orvosi szoba előtt történik. Az apa szeme felragyog. - narrátor nő.

 

Végre erre vártam annyira, és most lesz egy gyermekem. - a fiú. A boldogságtól az öröm apa hirtelen nem tudja, hogy mit tegyen. - narrátor.

 

Ez csak az enyém, és nem a tied! – a lány. Jó van, örülni se lehet veled! - a fiú. Jó van, nem akartalak megbántani egyáltalán, ugyanúgy a tied is! - a lány. Csak úgy mondtad, mintha egyedül, a Tiéd lenne. - fiú. Veled még viccelni nem is lehet, apa leszel most már. Ez biztos, hogy fiú! - a lány. Honnan tudod ezt olyan jól, és mi van, ha lány! - fiú. De nem biztos, hogy még megtartjuk, beszélni kell, tudod a szüleiddel, és én még nem akarok gyereket. - a lány.  Hogy, hogy nem akarsz gyereket, ebbe nekem is van bele szólásom, nem hagyom, hogy elvetesd! - fiú mérgesen. Lecsillapodott a helyzet, s utána megcsókolták egymást. Nincs olyan kapcsolat, ahol ne lenne valamilyen gond, s igaz a közmondás, "nincs házas élet pohártörés nélkül. – narrátor nő.

 

 

 

A kislányt vissza kellett vinni; az apjához, mert nagyon apás, nagyon ideges lett, hogy fog a kislány nélkül élni. Ha vissza kell vinni, akkor nincs más megoldás! narrátor.

 

Te ezt nem tudod, csak akkor tudod, ha majd lesz gyereked! - lány. Hányszor volt, hogy kis hülyeségen összevesztek, végül kibékültek. De volt olyan is, hogy komolyan összevesztek, majdnem el is hagyta a lány, de letérdelt a fiú sírva elé. – narrátor nő.

 

 

Mosolyogva látni, Veled lenni, 
rólad álmodni, melletted ébredni,
nem ér semmi, de semmi többet Nálad.
Szeretlek, ha beteg, ha mérges vagy.
Amit érzek, tudom, hogy valóban azt érzem,
még senkit így nem szerettem, mint Téged.
Ha szomorú vagyok, nem érzem jól magam,
csendben vagyok, nem azt jelenti, hallgasd,
attól függetlenül ugyanúgy szeretlek,
Érted mindent, de mindent megteszek.
Nem akarlak elveszíteni egyáltalán Téged,
ha melléd, és hozzád sodort az élet.
Bocsáss meg, ha valami rosszat tettem,
azt akarom, hogy boldog légy, szerelmem.
Úgy ég bennem a szerelem, bevallom,
édes Veled minden alkalom,
szeretlek nagyon, de nagyon,
oly régóta vártam ezt, Angyalom.
Soraimat gólyahírrel zárom,
Te vagy az álmom, Boldogságom.

 

Maradj, bocsáss meg, belátom, hogy rosszat tettem, nem teszem ezt máskor. Te vagy nekem a legfontosabb, belehalok, ha elmész – fiú. A lány annyira ideges volt, hogy majdnem rosszul lett. – narrátor. Remélem, nem azért szeretsz, mert a gyermeked várom? - a lány. Nem azért, a nélkül is szeretlek, vagy nem ezt érzed. - a fiú. Csak ne légy ilyen hozzám, mint amilyen most voltál. - a lány. Semmi, akkor is felneveljük, nem hagyjuk, hogy bárki is elvegye tőlünk. Voltak kisebb - nagyobb viták, de mind tisztázódott, nem lehet, hogy a vitatkozás végett elveszítselek. - fiú. Egy alkalommal, amikor a fiú dolgozott, sajnos a nő nagyon rosszul lett, így bekerült a kórházba, mert epilepsziás rohama lett. Segítettek a fiú szülei bevinni a lányt, de annyira rosszul érezte magát, hogy teljesen lekékült, és görcsös rángatózásba kezdet. Abban a pillanatban, hívtuk ki a mentőt, s közben addig a védőnővel is tartottuk a kapcsolatot, hisz tudván, hogy Ő állapotos, ne hogy elveszítsük a babát, és őt is. De hála a jó Istennek, hogy egy kis idő után jobban lett, bár igaz, hogy bent a kórházban is volt egy rohama, nehezen, de meg tudták menteni, és a baba is jól van. – narrátor nő. - Egy részlet a zárójelentésből -

 

A fiú meglátogatta többször is, amit kellett, vagy éppen megkívánta behozta neki. Közben a fiú úgy kedveskedet a lánynak, hogy írt több négy soros verseket, amelyben mindig megerősítette, hogy mennyire szereti, soha el nem hagyja: - "Vele együtt marad „jóban - rosszban", hiányzott neki, hogy nem mellette ébred, erre fogta a telefonját sms-ben, s ezt írta Neki. narrátor.

 
A verseket felváltva olvassák fel: Mézédes a csókod
 
Mézédes a csókod,
minden csóknál édesebb.
Fogadd el a bókot,
oly jó, hogy melletted ébredek.
 
A fiúnak a lány ezzel a verssel válaszolt ő is sms-ben; Veled csodás az élet
 
Felírom az égre,
hogy szeretlek végre.
Csak Te érted élek,
Veled csodás az élet.
 
De a fiú teli volt érzéssel, s még aznap írt egy újabb sms-t, csak hogy a lányt boldognak lássa. – narrátor nő.

 

Lehet, hogy álmodom
 
Veled táncol a szívem a boldogságtól.
El se hiszem, lehet, hogy álmodom,
ha mégis, akkor örökre így legyen.
Oly szép Veled minden, szerelmem.
 
A lány újból verssel reagál a fiúnak; Mit mondjak
 
Mit mondjak, ha látom,
Veled csodás az álom.
Oly régóta vártalak,
Veled csodás minden pillanat.
 
A fiú megköszönte újból, hogy van neki, aki szereti; Köszi, hogy vagy nekem
 
Köszi, hogy vagy nekem,
szerelmem, Kedvesem.
Ölelésed keresem,
Veled csodás a szerelem.
 
Másnap, amikor meglátogatja, oda ül a lány mellé, de a lány már nem olyan hozzá, mint eddig volt. Történt olyan is, hogy mérges volt Tünde, csak azért, mert látni szerette volna a lányát, ezt Marcus is megértette, de közben azt mondta Tünde:  - Bár mit is csinálsz én haza megyek a lányomhoz! Erre válaszoltam: - Jó akkor menjél! Ha hangosan is mondtam, akkor sem haragudtam rá, és nem zavarta el. Elutasította a közeledését, s mérges volt. Nem a fiúra, hanem arra, hogy nem lehet mellette a lánya. A fiú nem teljesen értette meg, hogy most mi történik, mert neki még nem volt gyermeke, és csak az tudja, akinek van. Bárhogy közeledett hozzá, már nem a régi volt, hiába írt neki újabb, s újabb verseket, és el is mondta. A fiú - narrátor.

 
Nagyon jó Veled
 
Oly szép a szemed,
édes a mosolyod.
Nagyon jó Veled.
Szívem olyan boldog,
hogy dalol Neked.
Mikor átölelek;
megnyugszik a lelked,
s annyira szeretlek.
 

Ölelésed, hangod
 
Ölelésed lágy paplan,
hangod oly édes dallam.
Ölelsz, ha fázom, ha félek,
csak Veled boldog az élet.
 

Álmodj csak nyugodtan
 
Álmodj csak nyugodtan,
vigyázok Rád mindennap.
Álmodj, amiről szeretnél,
úgy mintha Veled lennék.
Jó éjszakát, szeretlek,
álmodj, csak átölelek.
 

Mondta a lány: - Annyit írtál már rólam, miért nem írsz inkább a fiadról verset? Már akkor tudták, hogy fiút várnak. És hamarább elkészült ez a vers, de nem volt idő megmutatni, mert olyan dolog történt, amire a fiú egyáltalán nem számított. – narrátor nő.

 

 

A lány felhívta a fiút: Értem tudsz jönni, mert a doktor hazaengedet. A fiú: Jó, örömmel megyek érted, beszéltél anyuval, mert akkor így legalább, ha otthon lakunk, akkor mindig lesz melletted valaki. Mert ahol laktak, egyedül volt, míg a fiú dolgozott. Beszélt a fiú anyjával, a lány is, és a fiúnak is elmondta. - narrátor.

 

 

Nem rég csengett a telefon, hívott Tünde, jön haza! a fiú. Ennek nagyon örülök. – anya. Nem sokkal utána hívta a fiút, a lány: Gyere értem 1 órára! Elkéredzkedett a főnökasszonyától, mert a fiú éppen dolgozott: Eltetszik engedni, mert az élettársamat haza engedik? – a fiú. Igen, de ne hiányozzál többé olyan sokat. – a főnökasszony. Hol van, Tünde? - kérdi a fiú a kórházban. Már rég elment egy fiatalember vitte el. – a nővér. Állt a fiú, támasztotta az ajtófélfát, közben a levegőhöz se jutott. Utána meg próbált haza menni, s közben az anyját felhívta:, és elmondta, hogy mi van.. - narrátor nő.

 

Az anya: Ha elment, hagyjad, akkor engedd el. A fiúnak nem is magyarázta meg, hogy miért, csak következtetni tud, hogy mégis mi történt. – narrátor.

 

Az anya: Nem érdemelte meg a lány, hogy szeresd. Megérkezet a szülői házhoz, felhívta a lányt, mert tudta a számát. – narrátor nő.

 

 

Előtte a férjével beszélt, nem adta át a telefont: Majd én átadom, mondd el nekem, hogy mi van. – a férje. De én Tündivel akarok beszélni, ad át létszíves. - Marcus. Nagyon nehezen adta át, végre tudott vele beszélni. Marcus - Tünde, magyarázd meg, miért mentél el szó nélkül? Tünde - Ezen nincs mit magyaráni! S nem sokkal utána lecsapta a telefont. Utána jöttem rá, hogy mi történt. Amikor megmutatnám neki a verset, akkor már késő: Végre lássam a Gyermekünket - narrátor.
 
Már aggódok Érte, még meg sem született,
hálás vagyok, úgy éltet a vágy, s a szeretet,
hogy végre lássam a Gyermekünket.
Örömmel várjuk, szívünk Vele együtt lüktet.
 
A következő verseket a fiú egymás után olvassa fel: Életemben csak egy Nő volt
 

Életemben csak egy Nő volt
Akiért a szívem harcolt.
Oly kevés ideig tartott,
és nagy fájdalmat hagyott.
Így szomorúak a napok,
vége, most egyedül vagyok.
 

Egyedül maradtam
 
Többet adtam, mint a szerelmet,
egyedül maradtam,
s összetörted a szívemet.
Szerelemből nem maradt
sajnos semmi nekem,
a magány követ minden nap
azóta szüntelenül engem.
Azt hittem, hogy Te vagy az,
Kit egy életen át szeretni fogok,
de ebből jó nem fakadt,
s nem vagyok igazán boldog.
 

A könnyek nem hazudnak
 
Úgy fáj, a könnyek nem hazudnak,
volt egy kapcsolatom nem oly régen,
ebből lett egy fiam, vagy nem, éppen
ez fáj, a percek nélküle múlnak.
S amikor sírok, és verset írok,
őszinte vagyok, s nagy a bánatom,
ami bánt nagyon, itt a vállamon,
hogy meddig bírom, Atyám rád bízom.
A nőben, akit szerettem, már nem hiszek,
sajnos fájó emléket tovább viszek,
amit egykor majdan feldolgozok.
Elfeledni, s újból úgy szeretni,
mint akkor régen, oly nagyon szépen,
boldogan fogok, vidám dalt dúdolok.
 

Egyedül énekel a fiú, egy zongora mellett, melyen a barátja játssza a következő dallamot és hozzá íllet a dalszöveg is: - narrátor nő.
 

Veled táncolt a szívem

 
Veled táncolt a szívem,
és most fáj mindenem.
Soha el nem hagysz, mondtad
de nem így gondoltad.
Akkor még Neked hittem,
olyan szép volt minden.
Nagyot csalódtam Benned,
szomorúan vége lett.
Veled táncolt a szívem,
és most fáj mindenem.
Soha el nem hagysz, mondtad
de nem így gondoltad.
Hagyjam a múltat, éljek,
hisz oly szép az élet.
A múltból élni nem lehet,
elhagyott, nem szeret.
 

A fiú még, nem sokkal utána írt több verset is a gyermekének vagy a gyermekéről:- narrátor.
 

Jó éjszakát gyermekem
 
Jó éjszakát gyermekem,
aludj csak csendesen.
Vigyázok Rád, szeretlek,
s álmodj szépeket.
Álmod valóra váljon,
csak is azt kívánom,
s életed boldog legyen
szeretetben teljesen.
 

A szobában ülve, elkeseredve írta le mindazt, amit akkor abban a pillanatban, könnyek között, végre ki tudta adni magából a fájdalmát, a gyermeke iránt való szeretetét. Ahogy a dal elkészült, el is énekelte, de végig sírva énekelte el. – narrátor nő.

 

Vállalom
 
Vállalom, hisz a gyermekem,
szeretem és felnevelem.
Vállalom, hisz az életem,
és minden reménységem nekem.
A szívem mélyén úgy vártam,
Ő a szívem boldogsága.
Úgy ragyogott a szemem,
a vágyam, hogy megszülessen.
Amikor elmentél vissza,
sose látom viszont a Fiam,
anyádnak sajnos már nem hiszek,
DNS - vizsgálat után elhiszem.
Vállalom, hisz a gyermekem,
szeretem és felnevelem.
Vállalom, hisz az életem,
és minden reménységem nekem.
Bármi is lesz majd a vége,
elfogadom, legalább végre,
nem élek bizonytalanságban.
Nem engedik, hogy lássam!
Ezért nem Te vagy a hibás,
örülök, hogy élsz, fojtogat a sírás.
Bárcsak itt lennél, átölelnélek,
más is van, aki szeret, félt, Téged.
Vállalom, hisz a gyermekem,
szeretem és felnevelem.
Vállalom, hisz az életem,
és minden reménységem nekem.
Ha nem kéne, akkor nem tenném,
nem adom fel, amíg van remény,
küzdök Érted, de lehet az is,
hogy csak tévedek, a vád hamis,
hogy nem Te vagy a fiam,
ha mégis, bocsássd meg mindazt,
amit ellened állítottam, bár nehéz,
de nekem sem könnyű az egész.
Vállalom, hisz a gyermekem,
szeretem és felnevelem.
Vállalom, hisz az életem,
és minden reménységem nekem.

 

Ez a szép emlék
 

- Nem maradt más nekem, csak ez a szép emlék,
ami azóta is ez a színdarab, amit nehezen megírtam.
Azért is ment el, mert ő ment a lányához vissza és elé.
Éltet a jövő, és tanulság lesz ez mind másoknak.
– narrátor -

 

Megjegyzés: a narrátorok felváltva olvassák fel a szövegüket, fiú és lány, ilyen sorrendben.
 
Vége!

 

Érdeklődni és véleményt írni ezen az e-mail címen lehet: regotavart.szerelem@gmail.com